Étel táplálja testünket, gondolat pedig a lelket. Kerüld a túl forró, vagy a túl hideg ételeket! Soha ne egyél jóllakásig! Lassan egyél, mintha Istenhez imádkoznál! Így lesz ételedből Isteni erő, mely éltet téged. A megterített asztal Isten oltára, és az, aki ott ül, a templomban van, és szertartást végez. Étkezés közben figyelmed az ételen legyen! Így válik tested templommá, bensőd pedig oltárrá, ahol Isten ereje lakozik. Kezdd áldással az étkezést! Amit szomorúan, kedvetlenül, vagy haraggal eszel, az méreggé válik a szervezetedben. A jó étvággyal, kedélyesen elköltött étel egészség és áldás számodra. A mosolygó lélek meghosszabbítja az életed. Szenteled meg a hetedik napot, legyen ez a megújulás napja, amikor emlékezel, hogy Isten gyermeke vagy. Életed egyensúlyának megtartásához szükséges, hogy e napon szabad légy a mindennapi gondoktól, és tudj elmélyültebben lelki dolgokkal foglalkozni. Ez nagyban hozzájárulhat földi életed jobbá tételéhez és mennyei jövőd biztosításához. Imádkozz minden nap, ha lehet, többször is, mert így közelebb kerülsz Mennyei Atyánkhoz és Földi Anyánkhoz is. Így kapsz tőlük áldást, bölcsességet, szeretetet, lelki békességet. Így lesz életed kiegyensúlyozott.

Összeszedtem mit tartok fontosnak házasságkötés előtt...

Nem mindig volt felhőtlen az életünk, de rájöttünk, hogy őszintén szeretjük egymást, és ez a legfontosabb. A két család is elfogadta, megszerette egymást. Anyósjelöltem egyik erénye, hogy igazságos és elfogulatlan. Amikor egyszer kétségessé vált a további kapcsolatunk, azt mondta: —Kislányom, én szeretem a fiamat, szeretlek téged is. Hiba nélkül ember nincs ! Neked kell eldöntened, hogy a jó tulajdonságaiért el tudod-e fogadni a hibáit. Én elgondolkodtam és döntöttem. Fontos volt, hogy lényeges kérdésekben megegyezzünk. Hány gyereket szeretnénk, hogyan osztjuk be a pénzt, hogyan végezzük a házimunkát. Apróság, de lényeges, hogy párunkat se családi körben, se idegen előtt ne szégyenítsük meg, ne hozzuk lehetetlen helyzetbe. Tudjunk bocsánatot kérni és fordítva, megbocsájtani is. A hibákból szeretettel, tapintatosan le lehet faragni, de ne akarjuk megváltoztatni, úgysem sikerül... Ha valami gond van, beszéljük meg, a tüskét nem őrizgetni kell, hanem kipiszkálni.

SOHA NE ALUDJUNK EL EGYMÁS IRÁNTI HARAGGAL A SZÍVÜNKBEN !

Vita lehet, ez elkerülhetetlen (édes a kibékülés), de nem szabad napokig duzzogni. Ne dramatizáljuk a dolgokat, humorral a rosszat és sok minden mást is könnyebb elviselni.

Nagy Judit, 1999. (Nők Lapja)

Naplómban 1899. Szeptember 4 és 5 alatt egy szegedi tanya életének megfigyelése alkalmából, a gazdával folytatott beszélgetésből kelve, a következőt jegyeztem föl: „Ezek az emberek emelt fővel állanak meg király,herceg vagy bármi földi hatalmasság és rang előtt...”Erre nézve élesen jellemző példa az ezredéves kiállítás egyik pásztoremberének, öreg DOBOS SÁNDOR,Kecskemét városa bugacz-monostori cserényes gulyásának magatartása boldog emlékű ERZSÉBET magyar királynéval szemben, ki távollétemben FERENCZY IDA magyar felolvasónője kíséretében ellátogatott pásztoraimhoz. Amikor később felkerestem a pásztorokat, feleségem és az öreg DOBOS között ilyen párbeszéd folyt:- Igaz az hogy ő Felsége a magyar királyné itt is járt ?- Igaz hát.- És beszélt vele Sándor bácsi ?- Beszéltem hát.- Hát miről ?- Azt kérdezte, hogy hová való vagyok, meg aztán hány esztendő nyomja a vállamat ? El is mondtam, hogy 48 év óta vagyok Kecskemét városgulyása; ő meg rámondta, hogy biz’ az derék dolog.- De hát nem félt ?- Már mitűl féltem volna ?- Mégis csak nagy dolog egy koronás királynéval beszélni! Hogy is beszélt csak ?- Hát éppen úgy, mint most a nagyságos asszonnyal.- Hát FERENCZY IDÁ-val beszélt ?- Akkor nem; de aztán magára együtt ki ide.- Hát mit csinált ?- Ide ült le a gúnyás padra, aztán beszélgettünk.- Szívesen maradt ?- Szívesen hát, hiszen nem valami együtt ment, mer Kecskemétről való.Mindez a legnyugodtabb hangon folyt és látszott, hogy ez az öreg pásztorember az egész dolgot nagyon természetesnek találja.

Hermann Ottó: A magyar nép arca és jelleme, Budapest,1902