Az Isten tudja egyedül, meddig kell tartani a nyomorúságnak, és mikor kell annak végit szakasztani; hogy meddig tartson a rossz idő, és mikor legyen jó idő. Egy szántóvető ember azt fogadta volt az isteneknek, hogy több ajándékot fog neki adni, csak ők is hallgassák meg kérésit, és akkor adjanak esőt, vagy tiszta időt, amikor õ kívánja, és az ő kívánsága szerint járjon az idő az ő földén. Az istenek az õ kívánságát neki megengedték... De úgy történt, hogy aratáskor sokkal kevesebb gabonája volt, mint másoknak. Azért panaszkodni kezdett, de az istenek azt felelték neki, hogy maga a vétkes, mert nem hadta a természetre dolgát, valamint mások. És miért kíván bölcsebb lenni az isteneknél, akik tudják mind az esõnek, mind a jó idõnek idejét... Vegyünk mindent jó szívvel az Isten kezibõl... A nyughatatlansággal való vágyódás az Istent megbántja...

Az okosság azt hozza magával, hogy mindenkor mindent okosan kell kezdeni, annak kimene-telét a bölcsesség urára kell hadni...semmi jót el nem végezhetünk, hogyha csak az égbõl segítséget nem veszünk... Az Isten elhozza még a mi óránkat is.

Mikes Kelemen leveleiből, 1725-34

Keresd és találd meg önmagadban mind azt ami isteni; jó tulajdonságaidat, melyeket azért kaptál, hogy teljesíteni tudjad szent küldetésed itt a Földön. A rajtad keresztül megnyilvánuló isteni erõ ,,csodákra” képes: jóságot, nyugalmat, boldogságot sugároz, megtart a jó úton, kiegyensúlyozottá teszi az életet és annak értelmet ad; épít, alkot, teremt. A megértõ, segítõkész, becsületes, szorgalmas egyén Isten munkatársa. Minden ránk erõszakolt, vagy önként magunkra vett rabságtól, gúzsbakötöttségbõl meg kell szabadulnunk, mert akadályozzák fej-lõdésünket és gátolják isteni küldetésünk teljesítését. Az élvezetek hajszolása, harag, irigység, rossz-akarat, élõsdiség, hazudozás, becstelenség és egyéb káros tevékenység béklyóiból ki kell szabadulnunk. Amikor megtisztítjuk gondolatainkat, beszédünket, cselekedeteinket, akkor megnyílik a menny és a vi-lágmindenség építõ, éltetõ ereje rendelkezésünkre áll. Mindenkinek vannak veleszületett képességei, természetes, jó adottságai; ezek kifejlesztése, mûvelése, építõleg való használata döntõ fontosságú úgy az egyén, mint a nemzet számára. Egy nép, egy nemzet csak úgy emelkedhet, hogy ha a közösséget alkotó egyének többsége emelkedik. S a nemzetek javulásával a világ is javul – általad és veled.

Remete, 2002

A hazugságról és az irigységről azt mondják, emberi tulajdonság. Én egyiket sem ismerem. Szülőfalumban, Madarason az emberek soha nem hazudtak… A szüleim arra tanítottak engem és bátyámat, hogy csak egymást segítve juthatunk egyrõl a kettőre. A közös akarat, az összefogás, a másik támogatása képes túlröpíteni az embert a gondokon. Felnőtt-ként is úgy érzem, csak az őszinteség és a másik szeretete lehet a tartalmas élet alapja. Már kicsi lányként éreztem, miért jöttem a földre. Az emberek felé kell örömet, hitet és boldogságot sugároz-nom. Ez a küldetésem…. Gyakran érzem úgy, hogy valaki az égbõl támogat és erõt ad. A család számomra az élet legfontosabb része. Ha az rendben van, akkor minden rendben van. Szerintem egy nő csak úgy élhet teljes életet, ha feleség és anya. Ahogy egy családnak, úgy egy országnak is összefogásra van szüksége… Az együttmûködés, a közös alkotás képessége és az összetartozás az ember legnagyobb erõforrásai. Ha ezt mi, magyarok hasznosítani tudjuk, akkor a jövõnk felõl megnyugodhatunk.

Borbás Mária, TV műsorvezető 2002

…Van itt valami, ami megmaradt, s ami el nem pusztult, s aminek a csend ellenére is, sõt éppen azért, szava van: az szóba áll velünk s kigyújtja a Pilisen s a Pilist környezõ halmokon a nagy emlékek tüzeit …A Pilisnek történeti levegője van… s szent berke volt a XII. századbeli misztikának, mely a szeretet fölényét hirdette. Vonzotta a hegy barlangjaiba a remete pálosokat, s valamiféle fehér mágiával riasztotta vissza a még pogány erdõk haramidit s pásztorait… Csodás világnak a színhelye volt akkor a Pilis hegye s az erdõs há-romszög, melynek Buda, Esztegom, Visegrád mindmegannyira védvára. Nekem a Pilis szent hegy, s szívesen merülök el beszédes s megigézõ csendjében… Ki néz föl manapság ily meglátással a Pilis hegyére…? Pedig ha valaha, hát most lenne szükség ezekre a meglelkesített meglátásokra s ezekre a meleg megérzésekre. Egész Magyarországnak, minden hegy-völgynek, minden romnak, várnak és városnak, minden talpalatnyi földnek meg kellene elevenedni és lelkünkben feltámasztó erõvé válnia. A lelkekben föltámadt Magyarország támaszthatná csak föl, csak az állíthatná talpra a területi Magyarországot ! A Pilis hegyén megérzem, hogy a múlt a jelenben lüktet… látjuk Szent Erzsébetet, ki férjével, Lajos thüringiai gróffal, atyja második házasságára 1222-ben Magyarországra jön, s ide anyja sírjához lovagol. Ide jártak a szent királyleányok boldog Margit, Kinga és Jolánta. Itt idõzött szívesen Nagy Lajos király… Álljunk bele a Pilis történetébe, múltjába, vonuljunk be az erdõ beszédes csendjébe. Az erdõk illatába itt a régi misztika kincsei is bele vannak keverve. Mikor erre gondolok, nem nézem a Pilist mélázó alkonyban; nem nézem holdvilágos éjben, mikor az energiák pihenõre térnek, hanem inkább akkor mereng rajta.szemem, mikor energiák járják; nézem júliusi napsütésben, mikor a tölgyek, a bükkök s kõrisfák sejtjeiben millió rokka perdül, s mikor millió szövõszéken a természet sejtszövetté szövi a napsugárt. Ez a csendes, s mégis belsõ energiáktól átjárt erdõ a lelki elmélyedésnek legalkalmasabb képe. Csendes az elmélyedt lélek, s csendes a júliusi erdõ is… mégis feszülnek a belsõ energiák. Ilyen a misztikus lélek is.

Prohászka Ottokár, (r. k. püspök) 1927