tolgyfaÖten meglátogattak egy tölgyfa ligetet. A hely szentély jellegét érezni lehetett a sok évszázados óriások környezetében. Az öreg tölgyfák némelyike 500 éves, van közöttük 600, egy pedig 700 éves. Mindegyiknek kitűnik jellegzetes egyénisége. A többitől külön áll – teljesen magában – az egyik hatalmas, különleges tölgy. Kora kb. 500 év, s különbözik a többi fától. Törzse ennek is vastag, de nem göcsörtös, mint a többié. A törzsét beborító kéreg pedig olyan, mintha betonból lenne, szürke és kemény.A tekintélyt parancsoló, nyílegyenes tölgy úgy áll ott, mint egy „vezér” csapatai élén.A szentély másik részén „Nagyapó” üdvözli a jó szándékú látogatót. Az óriás tölgy hatalmas karjait (ágait) széttárva ad hűs árnyat a forró nyárban. Közelében „Dédapó” elmélkedik vagy 600 éve. Nem messze tőlük kis emelkedésen tornyosul „Öregapó”, aki mint bölcs táltos kb. 700 éve őrzi az ősi titkokat és vigyázza a táj nyugalmát.   

Kis tisztáson kövekből, kavicsokból kirakott ősi, szent jelképek teszik teljessé a természet templomának tündéri áhítatát. Ebben a csendes áhítatban megnyílik a megtisztult lélek és felfogja, megérti a bölcs öregek üzenetét, az évszázadok szemtanúinak tanítását. „Meg kell állítani az időt!” – suttogják a falevelek. „Az idő emberi mércével való mérése nem teljes értékű, a valódi arányok eltorzulásához vezethet. Igaz, hogy az örökkévalóság másodpercekből tevődik össze és minden másodperc fontos, de nem a másodperceknek kell élnünk, hanem a másodpercekben. Nagy különbség! Egész lényünkkel, teljes tudatunkkal minden másodpercben benne kell lennünk, de úgy, hogy közben mindig tudjuk, illetve tudnunk kell a nagyobb egységet, a teljes valóságot.Meg kell tanulnunk évszázadokban gondolkodni és aszerint élni!Az ész nélküli lótás-futásnak értelme nincs. A rohanás, a kapkodás elveszi a figyelmet arról, ami valójában és igazán fontos. Az agyonhajszolt egyén elveszíti önmagát és látásmódja, időérzéke eltorzul, ezzel élete is torzzá válik.A percemberkéknek nincsenek távlataik és rövidlátók.Az örökkévalóság tudatában élők számára megnyílik a Mindenható erőforrása, amely örök és kimeríthetetlen.Aki évszázadokban gondolkodik, annak kiszélesedik látóhatára és élesedik látása.    

Földanyánktól származik az élet egy része és halad, növekszik az ég felé, onnan kapja a teljes értékű élet további feltételeit, a napfényt és az esőt. A földből kifejlődve haladunk, növekszünk az égi fény felé, fölfelé.    Gyökereinkkel mindig a földbe kapaszkodva, szilárdan állva mindig a fény felé, az ég irányába törekszünk. Szilárd talajban gyökerezve emelkedünk fölfelé, átvészelve minden időszakot.    A változó körülmények, változó megmaradási módszer alkalmazását teszik szükségessé. Például szárazabb években kevesebbet növekszünk, kevesebbet gyarapodunk fölfelé; lefelé viszont ilyenkor mélyebbre hatolunk tápanyagot és vizet keresve. Évgyűrűink ilyenkor keskenyebbek és ritkább, kisebb lombozatot növesztünk, így csökken a víz elpárolgása.    Bő csapadékú években lombkoronáink dúsabbak, évgyűrűink szélesebbek és fölfelé is jobban növekszünk.Minden élő szervezet – legyen az kicsi, vagy nagy, egyén, vagy közösség, egyetlen fa, vagy egy egész erdő – ha épségben, egészségesen akar megmaradni, annak önvédelmi rendszert kell kifejlesztenie minden élősködővel szemben. A mások életerejét elszipolyozó sokfajta idegen kártevő veszélyezteti az egészséges, békés életet, a természetes fejlődést.   

Ahol nem gondoskodnak megfelelő önvédelemről, ott mindig az élet károsodik és szenvedés, zavarok, fájdalom, sínylődés, természetellenesség, súlyos esetekben pusztulás állhat be.    Adottságoktól és a körülményektől függően minden élőlény képes önvédelemre, mivel azok veleszületett képességek, de azok megfelelő alkalmazásához erős öntudatra van szükség. Minden élőlénynek van öntudata, más és más jellegű, valamint más és más szintű, de tudat, öntudat.Sok esetben a kártevő, mielőtt hatalmába tudná keríteni az élő szervezetet, annak tudat állapotát igyekszik lerombolni, hogy az ne a saját érdekét védje – ami természet adta kötelessége lenne – hanem az élősködőét. Ezzel el tudják gyengíteni, sőt meg tudják szüntetni az áldozat önvédelmi rendszerét – ha az hagyja magát.    Megmarad az ami meg akar maradni és megmarad az, aki meg akar maradni és tesz is valamit annak érdekében.   

Óvni kell az életet, védeni és biztosítani a fennmaradást, az élet folytatását. Ezért drága kincsünk a makk, mert benne jövőnk rejtőzik és tovább viszi mindazt, amit elődeinktől örököltünk.”  

A fák gyökereibe, törzseibe, ágaiba, leveleibe s a makkokba rejtett tanítások röviden sűrítve

1.    Védjétek és becsüljétek az életet, mert az a Mindenható adománya.
2.    Legyetek kitartók és állhatatosak az élet minden területén.
3.    Gondoskodjatok a jövőről.
4.    Gondolkozzatok évszázadokban.
5.    Ismerjétek fel, hogy a perc az örökkévalóság része.
6.    Őrizzétek és fejlesszétek az egyéniséget.
7.    Változó körülmények, változó megmaradási módszert igényelnek.
8.    Az életrevalóságot naponta kell bizonyítani.
9.    Minden élőlénynek van tudata.
10.  Legyetek jók és hasznosak.
11.  Szilárd talajban gyökerezve növekedjünk az ég felé.
12.  Tegyük szebbé és jobbá a világot
 
Van egy emberi mondás:
    „Makk egészséges.” – Érdemes rajta gondolkodni. Aki figyelemmel és jó szándékkal jár a fák között, az sokat tanulhat a Természet iskolájában.
 
Lejegyezte Orosz László

 

000.png