Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
Én vagyok a tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon, én vagyok
tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja
szomjadat.
Én vagyok a gerenda, mely házad
tartja, én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, melyből csónakodat építed.
Én vagyok házad ajtaja,
bölcsőd fája - koporsód fedele.
Vándor, ki elmegy mellettem,
hallgasd a kérésem
Ne bánts!
Állítatta: Zsongorkő Baráti Kör
Kővágószőlős 2003