Nyomtatás 
Vándor, ki elhaladsz mellettem,
ne emelj rám kezet!
 
Én vagyok a tűzhelyed melege
hideg téli éjszakákon, én vagyok
tornácod barátságos fedele,
melynek árnyékába menekülsz
a tűző nap elől, s gyümölcsöm oltja
szomjadat.
 
Én vagyok a gerenda, mely házad
tartja, én vagyok asztalod lapja,
én vagyok az ágy, melyben fekszel,
a deszka, melyből csónakodat építed.
 
Én vagyok házad ajtaja,
bölcsőd fája - koporsód fedele.
Vándor, ki elmegy mellettem,
hallgasd a kérésem
 
Ne bánts!
 
 Állítatta: Zsongorkő Baráti Kör
                                                                                                                                                                                                                                                                                 Kővágószőlős 2003

 

000.png