Mit rejt a marosszéki kerek erdő ?
Erdő, erdő, erdő,
Marosszéki kerek erdő.
Madár lakik benne,
Madár lakik tizenkettő
Cukrot adnék annak a madárnak
Dalolja ki nevét a babámnak
Csárdás kisangyalom
Érted fáj a szívem nagyon.
Magyar népdal
Ismert népdalunk mondanivalója több mint ami a felszínen mutatkozik. Ott igen kevés látható. Az áhitozó énekes cukrot adna a marosszéki kerek erdő madarának, ha meg tudná mondani szerelmének nevét.
Ennyi lenne az egész? Ennyi látszik, de feltehetően ennél sokkal többről van szó. Az énekes pontosan tudja, hogy mit akar mondani, itt minden szó gondosan van megválasztva. A dalocska elindítója valószínűleg énekes táltos volt, aki az üldöztetések idején, rejteki módon közölni akart valami lényeges dolgot, ami sokak számára lehet fontos. Olyasmit amit a körülmények miatt nem okos nyíltan elmondani. Viszont az egyszerűnek látszó kis dalocska nem keltheti fel az elnyomó hatóságok figyelmét. Aki ismeri a rejteki nyelvet, az megérti a valódi mondanivalót, ami talán röviden a következő: A hatalmas, nagy Marosszék-i erdőben mágus lakik, tizenkét magyar (madár) táltos. A hozzájuk forduló személy, megfelelő körülmények létrehozásával választ kaphat fontos kérdéseire, még pár választásra is.
Mindezt jó tudni, amikor a népünket körülvevő világban minden bizonytalan, barátságtalan sőt veszélyes. A marosszéki sűrű erdő rejtekei, barlangjai megfelelő menedéket nyújtottak ősvallásunk bölcsei számára. Az útmutató dalocska helyszine a Maros-Kis Küküllő vidéke “Madaras, Szentkirály, Makfalva környéke. Közel van Énlaka, Kend, Korond is. Nincs messze Zetelaka, sőt Régen sem. Hatalmas, erdős terület. Veszély idején táltosaink és a nép menedéke. A sűrű erdő megőrzője volt egyisten hívő ősvallásunknak is. Hazánk több része, a Hargita vidéke, a Pilis, a Bükk, a Mátra, a Bakony, a Mecsek, a Tátra, az Írottkő vidéke valamint az ország más részeinek sűrű erdői és helyenként lápjai nyújtottak védelmet veszélyek idején. Az erdő oltalmat adott táltosnak, szegény legénynek és más bujdosónak egyaránt. Sokat írt erről Wass Albert is. Jókainak a Bükk rengetegjei adtak menedéket 1849-ben az elnyomó osztrák üldözés elől. A Tardona környéki élményeit megírta az “Egy bujdosó naplója” című könyvében. A Bükk hegység erdeinek varázsa megihlette még Petőfit is, pedig ő az Alföld szerelmese volt. József Attila a Bükkben, Lillafüreden írta talán legszebb szerelmes versét az “Ódát” 1933-ban. Prohászka püspök a pilisi erdők magasztos titkaira irányította a figyelmet. Szent István barátja, Szent Gellért a Bakonyban évekig tanult, elmélkedett, ott járta ki a titkos táltos iskolát. Lillafüreden nem messze a Bükkben ma is él táltos, aki gyógynövényekkel gyógyít és ismeri a “csodatevő” helyeket.
A “Napút táltosa”, Csontvári Kosztka Tivadar a Tátra vidék hegyeinek, erdőinek varázsából merített erőt munkáihoz. Több festményben üzenetet hagyott hátra, amely gondos elemzéssel felismerhető és kiolvasható. 1904-ben festette a “Tarpatak völgye a Tátrában” című hatalmas méretű (520x230 cm-es) festményét. E csodálatos alkotás is titkokat rejt. A Magas Tátra vad, zordon szikláinak több körvonala, Csontváry némely ismerősének arcélére emlékeztet. A lényeg mégsem ez, hanem a festmény egyik oldalán található napfényes, lejtős domboldal kelti fel a figyelmet. A sötét, árnyékos, vad háttérből világos, virágos derűs domboldal tűnik ki. Óriási ellentét. A domboldal virágai figyelmet érdemelnek, ezek között keskeny gyalogösvény vezet, a háttérben álló titokzatos épület irányába. Az ösvény jelzi, hogy ez járható út. A domboldal gondosan megfestett szép virágai feltehetően gyógynövények. Úgy tűnik, hogy e virágokat nem csak szépségük hanem fontosságuk miatt festette meg a művész, aki egyben gyógynövény gyűjtő és gyógyszerész is. A derűs domboldal ezekre hívja fel a figyelmet. Így válik érthetővé az üzenet egyik része, amelyre szakember figyelmeztet: “Figyeljetek e virágokra, növényekre, a gyógynövényekkel való gyógyítás járható út. Gyógyuljatok. Járjátok a a derű, a napfény emelkedett útját. Mindez gyógyít. Legyetek egészségesek, járjátok a természet útját”. A marosszéki kerek erdőbe is ez az “ösvény” vezet, ahol ősvallásunk bölcsei segítették népünket. A derűsebb jövőbe vezető járható utat ma is meg kell találnunk csak keresnünk kell, megfelelő szorgalommal. Természet ebben ma is segíthet, de az első lépéseket nekünk kell megtenni. A ránk eső részt nekünk kell elvégezni. Az “erdei út” nem végcél, hanem a felfedezés, az önmagunkra találás útja, mely kell, hogy elvezessen a világos , virágos rétre, a tágas mezőre, vagy a derűs domboldalra, ahonnan szabad kilátás nyílik a legtöbb irányba. Távlatok tárulnak fel és a csodától fellélegzünk, ezáltal megerősösünk. Építő gondolatok jutnak az eszünkbe és sok mindenre megoldást találunk. Ez az alkotó egyensúly állapota, amely minden jóakaratú személy számára elérhető, megfelelő körülmények létrehozásával. Ebben segíthetnek a “kerek erdő” táltosai is, de az úton nekünk kell végig menni, ha megfelelő eredményt akarunk elérni. A természetbe vezető úton légy jó akaratú, figyelmes, kitartó, így önmagadra találhatsz és közelebb kerülhetsz az Istenhez is. Jó utat!
Orosz László
Mondóka
Így lesz boldog a jó nép.
Orosz László
Az erdő fohásza
A tölgyfák üzenete
Öten meglátogattak egy tölgyfa ligetet. A hely szentély jellegét érezni lehetett a sok évszázados óriások környezetében. Az öreg tölgyfák némelyike 500 éves, van közöttük 600, egy pedig 700 éves. Mindegyiknek kitűnik jellegzetes egyénisége. A többitől külön áll – teljesen magában – az egyik hatalmas, különleges tölgy. Kora kb. 500 év, s különbözik a többi fától. Törzse ennek is vastag, de nem göcsörtös, mint a többié. A törzsét beborító kéreg pedig olyan, mintha betonból lenne, szürke és kemény.A tekintélyt parancsoló, nyílegyenes tölgy úgy áll ott, mint egy „vezér” csapatai élén.A szentély másik részén „Nagyapó” üdvözli a jó szándékú látogatót. Az óriás tölgy hatalmas karjait (ágait) széttárva ad hűs árnyat a forró nyárban. Közelében „Dédapó” elmélkedik vagy 600 éve. Nem messze tőlük kis emelkedésen tornyosul „Öregapó”, aki mint bölcs táltos kb. 700 éve őrzi az ősi titkokat és vigyázza a táj nyugalmát.
Kis tisztáson kövekből, kavicsokból kirakott ősi, szent jelképek teszik teljessé a természet templomának tündéri áhítatát. Ebben a csendes áhítatban megnyílik a megtisztult lélek és felfogja, megérti a bölcs öregek üzenetét, az évszázadok szemtanúinak tanítását. „Meg kell állítani az időt!” – suttogják a falevelek. „Az idő emberi mércével való mérése nem teljes értékű, a valódi arányok eltorzulásához vezethet. Igaz, hogy az örökkévalóság másodpercekből tevődik össze és minden másodperc fontos, de nem a másodperceknek kell élnünk, hanem a másodpercekben. Nagy különbség! Egész lényünkkel, teljes tudatunkkal minden másodpercben benne kell lennünk, de úgy, hogy közben mindig tudjuk, illetve tudnunk kell a nagyobb egységet, a teljes valóságot.Meg kell tanulnunk évszázadokban gondolkodni és aszerint élni!Az ész nélküli lótás-futásnak értelme nincs. A rohanás, a kapkodás elveszi a figyelmet arról, ami valójában és igazán fontos. Az agyonhajszolt egyén elveszíti önmagát és látásmódja, időérzéke eltorzul, ezzel élete is torzzá válik.A percemberkéknek nincsenek távlataik és rövidlátók.Az örökkévalóság tudatában élők számára megnyílik a Mindenható erőforrása, amely örök és kimeríthetetlen.Aki évszázadokban gondolkodik, annak kiszélesedik látóhatára és élesedik látása.
Földanyánktól származik az élet egy része és halad, növekszik az ég felé, onnan kapja a teljes értékű élet további feltételeit, a napfényt és az esőt. A földből kifejlődve haladunk, növekszünk az égi fény felé, fölfelé. Gyökereinkkel mindig a földbe kapaszkodva, szilárdan állva mindig a fény felé, az ég irányába törekszünk. Szilárd talajban gyökerezve emelkedünk fölfelé, átvészelve minden időszakot. A változó körülmények, változó megmaradási módszer alkalmazását teszik szükségessé. Például szárazabb években kevesebbet növekszünk, kevesebbet gyarapodunk fölfelé; lefelé viszont ilyenkor mélyebbre hatolunk tápanyagot és vizet keresve. Évgyűrűink ilyenkor keskenyebbek és ritkább, kisebb lombozatot növesztünk, így csökken a víz elpárolgása. Bő csapadékú években lombkoronáink dúsabbak, évgyűrűink szélesebbek és fölfelé is jobban növekszünk.Minden élő szervezet – legyen az kicsi, vagy nagy, egyén, vagy közösség, egyetlen fa, vagy egy egész erdő – ha épségben, egészségesen akar megmaradni, annak önvédelmi rendszert kell kifejlesztenie minden élősködővel szemben. A mások életerejét elszipolyozó sokfajta idegen kártevő veszélyezteti az egészséges, békés életet, a természetes fejlődést.
Ahol nem gondoskodnak megfelelő önvédelemről, ott mindig az élet károsodik és szenvedés, zavarok, fájdalom, sínylődés, természetellenesség, súlyos esetekben pusztulás állhat be. Adottságoktól és a körülményektől függően minden élőlény képes önvédelemre, mivel azok veleszületett képességek, de azok megfelelő alkalmazásához erős öntudatra van szükség. Minden élőlénynek van öntudata, más és más jellegű, valamint más és más szintű, de tudat, öntudat.Sok esetben a kártevő, mielőtt hatalmába tudná keríteni az élő szervezetet, annak tudat állapotát igyekszik lerombolni, hogy az ne a saját érdekét védje – ami természet adta kötelessége lenne – hanem az élősködőét. Ezzel el tudják gyengíteni, sőt meg tudják szüntetni az áldozat önvédelmi rendszerét – ha az hagyja magát. Megmarad az ami meg akar maradni és megmarad az, aki meg akar maradni és tesz is valamit annak érdekében.
Óvni kell az életet, védeni és biztosítani a fennmaradást, az élet folytatását. Ezért drága kincsünk a makk, mert benne jövőnk rejtőzik és tovább viszi mindazt, amit elődeinktől örököltünk.”
A fák gyökereibe, törzseibe, ágaiba, leveleibe s a makkokba rejtett tanítások röviden sűrítve
Nyírfa mint gyógyír
Világszerte sokan szenvednek olyan bőrbetegségben, melyet a nap ibolyántúli sugarai okoznak. A melanoma néven ismert bőrelváltozást eddig is „kezelték” de nem mindig hozott gyógyulást. Kb. tíz éve sikeres kísérleteket folytattak a nyírfa fehér kérgéből kivont nedvekkel, ezek gyógyító hatása kedvező eredményeket mutat.
Amerika Hangja