Nyomtatás 
Zrínyi Ilona Boldogasszony Buddha

napkereszt.jpgSok-sok évezreddel ezelőtt a Földre érkezett kíséretével Ősanyánk az Ős-Boldogasszony és magával hozta az égi eredetű, önzetlen szeretet vallását, az eredeti EGYISTEN hitet.A Föld nagy részén ekkor még ősemberi állapotok uralkodtak. A beavatottak csoportja és vad embertörzsek felfogása között jelentős különbség volt, de az idő múlásával lassan-lassan egyre több érdeklődőt vonzott az égi eredetű hit a fejlődni vágyó személyek közül.

Megismerve a tanítást ez a csoport megváltozott és kerülte a viszálykodást, a háborúskodást, de önvédelmüket kiépítették és így békében, szépen fejlődtek. A Boldogasszony unokája volt MAGYAR fejedelem és őt az égi vallás szellemében nevelték. A legfontosabb tanítások elsajátításával 20 éves korára beavatott lett és nevet adván a mennyei ismereteknek, megalapította az ŐSMAGYAR EGYHÁZAT.

Az egyház tagjai terjesztették a Boldogasszony hitét, az égből áradó szeretet és a békesség vallását. Magyar fejedelem nagyanyja, minden MAGYAROK NAGYASSZONYA, egyik ünnepe október 8-án van. A magyarsággal kapcsolatba kerülő népek egy része magáévá tette Ősanyánk hitét, amely ANYA HIT-ként is ismert volt és Boldogasszonyunkat több helyen ANYAHIT, ANYAHITA, ANYAHITE néven kezdték nevezni. Tehát a tanítás lényegét kifejező jelzőből személynevet alkottak, amely a mai napig is fennmaradt a Kaukázus vidékén.Ősanyánk tiszta, emelkedett, erős hite áldást hozott a Földre, a szó legszorosabb értelmében is mivel a lelki tanítások mellett hirdették az egységes, magasztos életmódot is. Megtanították az emberiséget az ehető magvak nemesítésére. Az altaluk megismertetett kalászosok ÁRPA, BÚZA, ZAB biztosította a lakosság élelmiszer szükségletének legnagyobb részét. Lelki központjaik, templomaik a LÉLEK NEMESÍTÉSÉVEL foglalkoztak; tudományos központjaik MAGNEMESÍTÉSSEL, szellemi központjaik pedig a zene, a költészet és a művészetek művelésével.

Az Ősmagyar Egyház táltos-papjai MAGVETŐK voltak és az iskolákban a gyermekeket a Hit, a Remény, a Szeretet szellemében nevelték. Magas képzettségű tanítók az írásművészetet, számtant, csillagászatot, történelmet, földrajzot, növény- és állattant, vegyészetet, valamint testnevelést tanítottak. Voltak egyetemeik is, ahol a világegyetem látható és láthatatlan titkait tanulmányozták, úgy mint a más bolygókon való életet, a távközlekedést, az űrlények fajtáit, természetüket, s hogy hogyan lehet velük kapcsolatot teremteni, vagy a nem jó szándékaiktól hogyan lehet megvédeni Földünket.Tanulták a földi állapotok javításának lehetőségeit, módjait. Foglalkoztak az élet szebbé tételével, s voltak akik a gyógyítást tanulták.Bölcseik, táltosaik, vezetőik külön vizsgákon bizonyították képességüket.Településeik különböző méretűek voltak: tanyák, falvak, kisvárosok, városok egyformán léteztek. A foglalkozások legkülönbözőbb fajtái gondoskodtak a lakosság szükségleteiről. Voltak pásztoraik, földműveseik, halászaik, iparos mestereik, építészeik, tanítóik, táltos-tudósaik. A növény- és állatnemesítésnek is megvoltak a szakemberei. Aki a hatalommal visszaélt, vagy megkárosított polgártársait, azok fölött igazságos bírók és a nép megbízottai ítélkeztek. A legsúlyosabb büntetés az volt, amikor valakit eltávolítottak a közösségből és a sivatagos vidékre száműzték. Erre csak nagyon ritkán került sor, mert mindenki kapott lehetőséget arra, hogy rátaláljon az isteni útra és aki az Istennel keresi a kapcsolatot, az a jóra törekszik és elkerüli „a bűnre vezető" alkalmakat.Az emberek a jóra törekedtek, fejlődtek és szorgalmasan dolgoztak, alkottak. Minden közösségnek voltak iskolái, templomai. Az Isten házában elöl ültek a gyermekek, egyik oldalon pedig a nők, a másikon a férfiak.

A Boldogasszony hitét követő ŐSMAGYAR EGYHÁZ-nál a beavatottság jele a kereszt volt; elsősorban a NAPKERESZT. A hívő emberek hirdették, hogy magyarnak lenni nem csak népet jelent, hanem vallást is, az égi eredetű, egyistent hívő ősmagyar vallást, a szeretet, a világosság és az igazság mély hitét. A főleg dombokon épült kegyhelyeiken rendszeresen összejöttek Istentiszteletre, szertartásra, melyeket a Hit, Remény és Szeretet jegyében tartottak. E békességes jó emberek mindig hűek voltak Boldogasszonyukhoz, aki ősanyjuk volt. Fejedelmük Magyar az ő unokája volt, akinek neve alapján lett MAGYAR a nép neve is. Ők a MAG népe és Nagyasszonyuk a mai napig is a Boldogasszony. Népünk égi eredetű szépséges hite sokfelé elterjedt testvér népeink között.

Az ősi MAGBÓL az évezredek során terebélyes fa lett, melynek különböző ágait más-más névvel illették. Ezen ősi fa ágain csodálatos hajtások, virágok a széki-hun Buda (Shakyamuni Buddha), Szeredás (Zarathustra), a Boldogságos Szűz Mária és Szent Fia a Názáreti Jézus (Józsa?), keresztelő Szent János (Názáreti Józsa unokatestvére), Mani a pártus –szittya bölcs (Patek fia), Atilla király, Csaba királyfi, Emese, Árpád apánk, Szent Erzsébet, Szent Margit, Zrínyi Ilona és szent fia II. Rákóczi Ferenc.... Az égi eredetű tanításokat a Boldogasszony saját maga jegyezte le. Később fia Van fejedelem, majd unokája Magyar fejedelem, táblákra, oszlopokra vésették a szent hit tanait. Utódaik pergamenre, később papírra, fára festették, írták, rótták az örökséget. A fennmaradt régi-régi feljegyzésekből eleink gyönyörű szép lelkülete szólal meg. Néhány gyöngyszem tanításaikból:

- mondja a „Magyarok Titkos Történeté"-nek (Arvisúra) néhány, máig is fennmaradt részlete.

Miskolci remete  

 

000.png