A Magyar Édesapa
Apámról
Az én apám még
testvéreinek
tartotta a fákat;
beszélgetett velük,
rajtuk kereste
levél-ráncosra öregedett
mi ősatyánkat.
„Cserfaerdő újra zöldül”,
szerette hallani,
miközben hörpintgette
savanyú borát;
csak az erdőnek tudta
elbeszélni
világpanaszát.
Imádkozni bár régen elfelejtett,
(sosem tudta magát
bűnösnek vallani),
de az Istenhez mindig
közel segítették
a vén fenyőfák
angyal-szárnyai.
Katona B. Katalin verse (Makovecz Imrének)
Anyák napja 2011
Anyám intése
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
Ha elfáradsz a világban:
Gyere haza megpihenni.
Az öreg fák árnyékában
Szép időkre emlékezni.
Rád nevet, mint hajdanában
A cseresznye, piros alma,
Gyermek leszel újra fiam,
S bele fogsz a régi dalba.
El ne add az ősi házat,
El ne add az ősi telket,
Hol a csűrön késő őszig
Gólyamadár kelepelget.
Pósa Lajos