Még az 1980-as években történt, hogy iskolánk szertárának szemléltető anyagát rendezték. Sok képet, filmet selejteztek ki, és a tanári dolgozószobába vitték át szabad felhasználásra. Jómagam kb. két tucat nagyméretű (füzetlapnál nagyobb), színes képet válogattam össze, hogy majd bemutatom az osztályban az ötödikes gyermekeknek. A képek javarésze kis-ázsiai tájakat, embereket, épületeket ábrázolt. Csak később volt időm a részletes átnézésre, és akkor ért a meglepetés: az egyik kép egy terméskőből épült házat mutatott, amely egyszerű, arányos szépségével magára vonta a figyelmem. Nem akármilyen ház volt a kép alatti angol nyelvű magyarázószöveg szerint: „Szűz Mária otthona, Törökország. Helyi felfogás szerint e helyen született, egy ideig itt élt és itt halt meg Jézus édesanyja. Az eredeti kövekből helyreállítva Efezus romjainál, Törökország délnyugati partjainál. A római időkben, sokak szerint Efezus volt a legfontosabb város Ázsiában. Ázsia római helytartói itt szálltak partra, mielőtt hivatalba léptek Efezusban.” Eddig az ismertető szöveg. Csak néztem a képeket, és hirtelen libabőrös lett a karom. Erről nekünk senki sem beszélt; ennek utána kell nézni! Egyházi és világi forrásokban néztem adatok után. Sok forrás említi Mária efezusi házát, melynek rövid összefoglalása a következő: Szent életű apáca volt Anna Katherina Emerich, aki 1774 és 1824 között élt Németország földjén. Dülmen nevű helységben csendesen teltek napjai. Az Ágoston rendbe tartozott. Áhítat, ima, elmélkedés töltötte be életét. Egyik alkalommal különös élményben volt része, látomás jelent meg előtte. Szűz Mária házát látta, de ez nem Pakisztánban volt, hanem máshol egy távoli vidéken. Látomását elmondta Clemens Brentano német írónak is, aki figyelmesen jegyzetelt, és ebből könyvet állított össze, melyet 1852-ben ki is adtak. Két szerzetes, Jung atya és Paulus (mindketten Lázár rendiek), akik olvasták a könyvet, és jól ismerték a világot, megdöbbenve látták, hogy az apáca látomása alapján leírt ház a valóságban is létezik, mégpedig Kis-Ázsiában, Efezustól néhány kilométerre. 

A helyi lakosság hagyománya szerint ebben a házban született és élt a kereszténység Máriája. Efezus város ősi volta és fontossága közismert. A Cayster folyó torkolatánál fekvő város fontos kereskedelmi, politikai és vallási központ volt; Kis-Ázsia fővárosaként emlegették. Már a Kr. u. 50-es években hatalmas, több mint huszonnégyezer embert befogadó szabadtéri színháza volt. A folyó a sok évszázad alatt annyi hordalékot sodort le a hegyekből, hogy a régi Efezust, amely tengeri kikötő volt, ma már több kilométernyi szárazföld választja el a tengertől. A város szintén híres volt hatalmas templomáról, amelyet Artemisz (Diána) istennő tiszteletére építettek. Saul (Pál) 54-ben járt Efezusban, és meglepődve látta, hogy ott már léteznek keresztények. Megtudta, hogy ezek Keresztelő Szent János keresztségében részesültek. Ezeket Saul (Pál) mind „átkeresztelte” a saját felfogása szerint. (Apostolok cselekedetei: 19:1—6.) Ebben az időben Efezus az ún. „csoda írások” központja volt, a térítő hatására a lakosság annyi „bűvös könyvet” hordott össze és égetett el, melynek értéke ötvenezer ezüstpénz volt. Már a Kr. u.-i első évszázadban a kereszténység központjává vált a város. Itt van Lukács evangélista is eltemetve. A helyiek felfogása szerint Szent János evangélista is itt élt élete vége felé. Kr. u. 300-ban sírjára emléktábla került, majd az 500-as években Jusztiniánusz bizánci császár (uralkodott: Kr. u. 527—565 között) hatalmas templomot építtetett a szent tiszteletére, mely ma is áll, és Szent János-bazilika néven ismert. Ma az egész város védett régészeti terület. A legközelebbi nagyobb település Szelcsuk (Selcuk), innen kb. 4 km-re van, kb.20-25 ezer lakossal. Szelcsuktól délre kb. 10 km távolságra van az a hegy, melyen Szűz Mária lakóháza (Meryemana) áll. A ház falait a 6—7. században az eredeti kövekből felújították, de az alapzat az első századból való. A ház minden részletében megegyezik az Ágoston rendbeli apáca látomása alapján leírt épülettel.

A III. Ökomenikus Zsinat 431-ben kinyilatkoztatta: „Mária Efezusban élt!” XIV. Benedek (1740 és 1758 között volt pápa) pedig kinyilatkoztatta, hogy Mária Efezusból emelkedett a mennybe. 1892-ben Izmir püspöke engedélyt adott arra, hogy Mária lakóházánál szentmisét mondjanak. IV. Pál pápa 1967. július 26-án imádkozott e szent helyen. Sok-sok család, akik eredetüket a korai keresztény időkig tudják visszavezetni Efezus környékén, minden évben lejönnek hegyi falujukból, Kirkincéből, hogy elzarándokoljanak a Panaya Kapula-hoz, a Szűz kapujához a Bülbül-hegyen. Még a helyi muzulmánok is nagy tiszteletben tartják e kegyhelyet. Minden évben augusztus 15-én Mária mennybemenetelének napján Izmir katolikus püspöke ünnepélyes szentmisét mond Szűz Mária földi házában. Nálunk augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja. II. János Pál pápa, majd XVI. Benedek is imádkoztak Mária efezusi házában. A város északkeleti részén, távolabb Mária otthonától bazilikát is épített az egyház Szűz Mária tiszteletére. Magyarországon pedig felépült Mária efezusi házának pontos mása. Óriási a jelentősége annak, hogy a Boldogasszonynak Magyarországon valóságos, látható, tapintható otthona van. Ennek fontossága van több szempontból is. A magyar nép mindig híres volt Mária tiszteletéről; ő az ország Édesanyja, a mi Boldogasszonyunk. Ez a mélységes ragaszkodás már régen túlnőtt a vallási kereteken, és lelki emelkedettséget ért el. Köszönet érte az áldozatot hozóknak, kiemelten Török Marcel atyának. Mennyei áldás kísérje mindazokat, akik meglátogatják Mária kaposfüredi otthonát. Ez a legújabb mennyei erőközpont segítheti édes hazánk lelki felemelkedését.