Miatyánk Isten, ki vagy a mennyekben,
szenteltessék meg a Te neved.
Hazátlan, űzött, gyűlölt bolyongók,
Miatyánk, Isten, Hozzád könyörgenek!

Kihez forduljunk, ha nem Hozzád, Uram!
Hozzád könyörgünk, áraszd ránk kegyed!
Mert nincs más, ki védjen, óvjon, segéljen,
Te vagy még védő bús fejünk felett!

Árva hazánk rablók martaléka.
Vérbe fojtják, lásd, az igazságot.
Segíts, Uram, hogy egyszer végre:
Jöjjön el a Te országod!

Legyen elég már a szenvedésből,
a bosszúnak is parancsolj véget!
De: legyen meg a Te akaratod,
s ha nem elég még a szenvedések,

verj, Uram, mert tudjuk, hogy egyszer
véget ér ez a rút vérözön is,
s megbékélnek élők és holtak,
miképpen a mennyben, itt a földön is!

Hiszünk benned töretlen hittel,-
a lélek erős is, de a test gyenge,-
sok a kín már, s meg-megbotlunk,
úgy vánszorgunk el-elesve.

Adj erőt, hogy álljuk a sorsot,
s ne hulljunk el, mint kidűlt fa.
De mert az ember test is, és éhes:
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma!

Tudjuk, a falat száraz kenyérre
nem vagyunk méltók, sok a bűnünk,
Szodoma sorsa kísért felettünk,
mert minden Sátánt el nem űztünk,

De nézd az anyáink tiszta arcát,
a gügyögő kis gyermekeinket,
Irgalmazz meg értük, Uram,
s bocsásd meg a mi vétkeinket!

S mi ígérjük, Uram, bár ég a vérünk,
bosszú azokért, kiket megöltek,
ha akarod, mi is megbocsátunk
az ellenünk vétkezőknek!

Csak ne vígy minket kísértésbe,
hogy felgyúljon bennünk a bosszú lángja,
de szabadíts meg a gonosztól,
hogy arcunk sose lássa.

Vidd el , Uram, békére, csendre,
legyen az életük boldogság telje,
de a Tisza közepén, a sírok között
a földjeinkben ne maradjon egy se!

Mert a halottainkkal úgy akarunk élni,
hogy ne zavarjon egy idegen vonás sem,
s akkor mi leszünk a Te választott néped,
most és mindörökké: Ámen!

Alföldi Géza