Az újkőkor és a bronzkor jellegzetes leletei – különösen kelet Közép-Európában – azok a vallási tárgyak, Istennek szánt fogadalmi ajándékok, melyeket írásjelekkel láttak el.

E jelek csoportosan, vagy sorokban fordulnak elő és jellegüknél fogva valószínűleg imákat, kéréseket, óvó, védő szövegeket tartalmaznak.Egy írásrendszer feltalálása kb. 8000 évvel ezelőtt oly hihetetlennek tűnő esemény, hogy sokan még ma is elvetik ennek lehetőségét és még a bizonyítékokat sem veszik kellően figyelembe…Az említett ős-európai írásrendszer kétségkívül nem indo-európai…Vizsgáljuk meg e rendkívüli ős-európai teljesítményt. Annak ellenére, hogy általában a sumérokat szokták az írott nyelv feltalálóinak tekinteni, az írás kelet Közép-Európában kb. kétezer évvel korábban tűnik fel, mint bármely más eddigi lelet.Ellentétben a sumér szövegekkel, az ős-európai írás nem gazdasági, jogi, vagy nyilvántartási célokat szolgált. Hosszú fejlődés eredményeként olyan jelképekből, jelekből fejlődött ki, melyek egy egyre jobban finomodó, istennő tisztelet keretei közé helyezhetők. Az írásjelek csak vallásos jellegű tárgyakon találhatók; mutatva azt, hogy e jelek szent szövegként, szent írásként olvasandók.Az első régészeti leleteket, melyeken e jelek voltak, 1874-ben találták az erdélyi ásatásoknál, Tordos mellett.Jóval később, 1961-ben kerültek napvilágra a tatárlaki táblák egy áldozati helyen, közel Kolozsvárhoz. E táblákon lévő írásjelek nagy érdeklődést váltottak ki.A tatárlaki táblákat sumér eredetűnek vélték, s mint ilyet értékelték többen, köztük M.S.F.Hood, aki azt mondta, hogy a talált írás az itt lakóknál „fejlettebb műveltségű népek írásának értelmetlen utánzása…”Annak ellenére, hogy azóta több száz feliratos kegytárgyat találtak – e leleteket mégis teljesen figyelmen kívül hagyták, pedig koruk, leletkörülményeik pontosan meg lettek határozva.Pontosított rádiókarbon kormeghatározás szerint ez az írás a Kr.e. VI. évezred első feléből származik és két évezreden át folyamatosan használatban volt.

Az teljesen bizonyos, hogy az ős-európai írásrendszer lényegesen idősebb a mezopotámiai sumérnél, valamint az Indus völgyi Harappa műveltség jeleinél; a krétai hieroglifákat és a ciprusi írást pedig több ezer évvel előzi meg. Azt a feltevést, hogy ezt az írásrendszert Mezopotámiából hozták volna be, teljesen el kell vetni, mivel a kormeghatározás mást bizonyít.E szent írásrendszer létezése az ős-európai műveltségben, összhangban van fejlődési szintjükkel. Az írásrendszer használata idején kelet Közép-Európa fémműveltséggel rendelkezett, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal, rendkívüli kifinomult kézműves iparral, árutermeléssel és egy egyre jobban gazdagodó rendszerbe szedett eszme rendszerrel és gyakorlattal.E legkorábbi írásrendszer nem egy rövid életű, egyetlen helyen előforduló jelenség volt, hanem széles körben elterjedt gyakorlat. JELENLEG MAJDNEM SZÁZ LELŐHELYRŐL ISMERÜNK FELIRATOS TÁRGYAKAT E KORBÓL. Javarészük a Vinca és Tisza műveltségekhez tartozó helyekről, mint a Morava, Duna, Tisza medencéje, Jugoszlávia, Kelet-Magyarország, Északnyugat Bulgária és Erdély…Eddig figyelmen kívül hagyott írott, vagy festett jeleket ismertek fel a dimini, kukutyini, péterfalvi, lengyeli, Butmir, Bükk műveltségek tárgyain és a vonalas cserepeken.Ezen írásjelek Ős-Európa legfejlettebb műveltségének megnyilvánulásai a Kr.e. VI. és V. évezredből. A Szentes melletti Szegvár-Tűzköves felirat kora kb. 7000 év, a Hódmezővásárhely-Kökénydomb írásjelei kb.7300 évesek… Némelyik hangértékkel rendelkező jel kora lehet, hogy több, mint 8 ezer év.