Nyomtatás 
sumér-szumír II.Rákóczi Ferenc etruszk rovásírás képírás Ordos

A legújabb kutatási eredmények szerint

E három tételt még külön-külön is kevesen hallották, így egybegyűjtve talán még kevesebben. Ez mutatja, hogy milyen eredményesen működik az „elhallgattató gépezet.” Mindhárom tételt véssük emlékezetünkbe, mert sok önző érdek szeretné e kérdést az ismeretlenség homályában tartani, elkendőzni, figyelmen kívül hagyni, félremagyarázni, vagy teljesen elhallgatni. Pedig ma már sok-sok tárgyi bizonyíték áll minden jóakaratú, elfogultságmentes érdeklődő számára. A három tételt alátámasztó régészeti lelet a Kárpát-medence egész terü- letéről került elő, sőt még azon túlról az u.n. „gyepűvidékről” is. Ezért döbbenetes az a mesterséges csend, mely e fontos kérdést körülveszi. Az írásbeliség Magyarország területéről – és a körülötte lévő vid ékről – indult el, állítja a legújabb tudományos feltevés. E felfogás legismertebb képviselője Marija Gimbutas régésznő volt, aki ásatott, az egyetemen tanított és írt egészen az élete végéig. Szakkörökben állandóan „láthatatlan” falba ütközött. „Valakik” gondoskodtak róla, hogy Gimbutas munkásságának gyümölcse ismeretlen maradjon az átlagember számára. Pedig világtekintély volt és a neves U.C.L A. kutatója. Még hazánkban sem ismerik eléggé tevékenységét. Vajon miért nem? Valakiknek talán nem érdeke, hogy az írásbeliség eredete megoldódjon - az igazságnak megfelelően? A germánok, a sivatagi népek, a szlávok, az angolszászok tudósai nem tolonganak egymást túlszárnyalva, hogy e kérdésben kedvezően nyilatkozzanak; pedig a tudománynak pártatlannak kellene lennie. Vajon az-e? Lehet - e valami izgalmasabb, érdekesebb, fontosabb, mint az emberiség legelső írásrendszerének kutatása, a kifejlődés és az elterjedés vizsgálata; esetleg a jelek megfejtése? További kérdés: mi lenne, ha az emberiség legősibb írásrendszerét nem a Kárpát-Duna medencében találták volna meg, hanem mondjuk London, Berlin, Tel Aviv, Moszkva, Párizs, Róma, Washington közelében? Vajon akkor is ilyen csend, hallgatás, ködbe burkolódás lenne körülötte? Még talán Indiát, Kínát, vagy Egyiptomot is inkább elfogadnák az írás keletkez ési helyéül mint a Kárpát-Duna medencét? Ugyan miért? Mit tudunk erről az ősi írásról, mely rajtunk kívül senkinek nem érdeke, hogy ismertté váljon? Az egész kérdés úttörője Torma Zsófia magyar régésznő volt, aki már 1875-76-ban olyan tárgyakat, cserépdarabokat ásott ki Tordoson, melyeken írásjelek voltak. ő már négy jelet azonosított a magyar rovásírással. A “C”, az “NY”, a “T” és a “ZS” betűket.

rov_1.pngVárható e szám emelkedése, további jelek összehasonlítása során. Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet Gimbutas régésznő. ő azt tapasztalta, hogy a Kárpát-övezet írásjelei legelőször vallási tárgyakon jelentek meg. Ezért elmondható, hogy ez az írás az akkori ember számára SZENT ÍRÁS volt. E szent írásnak egyenes folytatása a mai magyar rovásírás, melyet őshonos népünk a Kárpát-medencében fejlesztett ki, majd a lakoss ág túlszaporodásával a kivándorló ősmagyar néptörzsek vittek magukkal új lakóhelyeikre. Így alakult ki az ősi magyar rovásírásból a pelazg, föníciai,ibér, ó-görög, frigiai, etruszk, türk, latin, viking, stb. vonalas írásrendszer. Ezek mindegyik ében kimutatható az ősi magyar írásjelekből való származás. Forrai Sándor rovásszakértőnk szerint a föníciai 50 %-os egyezzést mutat alakilag a magyarral, az etrusk 43,4 %-ot, a türk 28,36 %-ot. A los angelesi Kőrösi Csoma Társaság adatai további egyezéseket mutatnak ki: pelazg 50 %-ot, a runák pedig szintén 50 %-ot jeleznek. A mai magyar rovásírás és az ősmagyar jelek között még mindig legal ább 70 %-os az egyezés. Népünk még írásrendszerében is hűen megtartotta őseink hagyatékát. A többiek a jelek alakját is és a hozzátartozó hangértékeket is jelentősen módosították egyéni szükségleteik és körülményeik szerint. Mi elődeinktől örököltük a rovásírást, a többiek pedig átvették. Hazánkban örvendetesen megnövekedett az ősi magyar rovásírás iránti érdeklődés. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az amit elsajátítunk és gyakorolunk pontos legyen. De nem mindig az. Például a tollal, vagy géppel való írásnál szükségtelen D, az I és a GY rovásjelek vízszintes szárait ferdén írni. Mindhárom jel kereszt alakú ezért a vonalakat egyenesen kell jelölni. A D jel egyenlőszárú kereszt, az I szokásos kereszt, (ahol a vízszintes vonal rövidebb, mint a függőleges), a GY pedig kettős kereszt. Nem árt tartózkodni a ferdeségtől. Néhány szót kell még szólni a sorvezetés irányáról is, mert Magyarorsz ágon a rováskörök egy részében az a téves felfogás terjedt el, hogy a sorvezetés iránya jobbról-balra halad. Ez természetesen pontatlan és a mai időkben még veszélyesnek is mondható felfogás, mivel tévútra, sőt a sivatagba is vezethet. A valóság az, hogy a rovásírás sorvezetésének iránya háromféle volt: 

Mindhárom sorvezetésre van megfelelő példa. A balról-jobbra haladó írás egyik jelentős emléke az 1515-ből ránkmaradt nyelvi kincsünk a Konstantinápolyba küldött magyar követség feljegyz ése: „EZER ÖCÁZ TIZENÖT ESZTENDőBEN ÍRTÁK ESZT LÁSZL Ó KIRÁLY ÖT KÖVETÉT VÁRATTÁK ITT...” A jelek magyar rovásbetűk, az írás iránya balról-jobbra halad. A régi időkben a sorvezetés irányát sokszor a felhasznált anyag határozta meg. Fa pálcáknál a szükség hozta létre a jobbról-balra tartó irányt. Ez vésésnél, festésnél, írásnál szükségtelen, sőt a tollal való írásnál még hátr ányos is lehet, mert a szöveg elkenéséhez is vezethet.

 

000.png