A táltos küldetésű festő

„ Az élet nem elmélet, az élet valóság, amely kötelezettséggel jár mindennel és mindenkivel szemben.”

A magyar festészet egyik legnagyobb alakja 161 éve, 1853-ban született a felvidéki Kisszebenben. Magyar lelkülete már akkor megnyilvánul, amikor felveszi a Csontváry nevet. A Kosztka – lengyel családi név, amely nem hordja magában azt az eleve elrendeltetést, hogy a magyarság táltosává váljon. Kereskedősegéd volt, majd gyógyszerész diplomát szerzett. Később jogot tanult, s tisztviselő lett Pesten. Patikussegéd volt Iglón, amikor 1880. október 13-án, kapcsolatba kerülvén az égiekkel, Isteni látomás közli vele:

„Te leszel a világ legnagyobb napút festője. Nagyobb Raffaelnél.”

„A kinyilatkoztatás … arról győzött meg, hogy bizonyos magasabb hatalommal, avagy akaraterővel állok összeköttetésben, talán a világteremtő hatalommal, azzal a pozitivummal, amit sorsnak,…láthatatlan mesternek, talán Istennek nevezünk.”

Rögtön Rómába megy, és Raffaelo képeit tanulmányozza. A Vatikánban, a Pápai termekben tanulmányozza Raffaelo: Atilla és Leó pápa találkozása festményét. A képen azt sugallja Atilla: engem a nyugat nem jól lát. A hívásnak csak egy évtizeddel később engedett. A tenyerében megpillantott kis mag, amelyből fa fejlődik, kijelölte számára a fejlődést. Európai tanulmányai után hátára kötött ládájával bejárta Dalmáciát, Nyugat-Európát, Egyiptomot, Palesztinát, Libanont és Szíriát. Megállás nélkül festett. „Ez az értelme annak a parányi kis magnak, amely a kezembe adatott: hogy a világot egy szellemi akaraterő fejleszti és semmiből életre kelti.” A kinyilatkoztatás szellemét a Tátrában, Szibériában és Szíriában örökíti meg. ( Tarpataki vízesés, A taorminai görög színház romjai, Baalbek) A fenti munkák befejeztével a libanoni cédrusokat festi. A 3-4 ezer éves fákból méltóság sugárzik, a cédrus szentéllyé válik, vissza lehet menni az időben. Múlt és jelen egybeolvad, ezért szent fa. A magjára összpontosítva olyan sík (dimenzió) nyílik meg, ami hozza az élményeket. Amikor világképét kialakítja, nem tanulmányozta különböző népek művelődéstörténetét. Küldetés vezérelte, táltosi képességeivel mély rétegekből merített. A magyarság fontos volt számára. Nem az egyénről, a nemzetről szól. Várni, gyűjteni az erőt a felemelkedéshez. Utat mutat a nemzetnek.

„Csendes szerénységben él a cédrus, ezredekre kiható türelemmel, … türelemmel kell élnie egy nemzetnek is, amíg koronáját el nem éri.” A cédrusok nem úgy tájképek, mint Raffaelo tájai, nem olyanok, mint a szabadban festett ( plain-air) képek. Valóban ilyen értelemben meghaladta a hagyományokat. Fáinak mitológiája van, életérzéseket fejeznek ki, szimbólumteremtő erejük van, rejtett üzeneteket hordoznak. Csontváry 127 ismert alkotásának egy része Pécsett, néhány jelentős festménye a Nemzeti Galériában látható. Picasso így vélekedett róla: „Nem is tudtam, hogy rajtam kívül más nagy festője is van századunknak.”

„Én feláldoztam az életemet megtanulandó, mi a való, hogy fejlődik a világ és hogy fejlődik tovább: mert minden, ami van, a pozitívum akaratából fejlődött ki, ami lesz, a pozitívum alapján fog kifejlődni.”

 Írásos hagyatéka:

• Önéletrajz
• A pozitívum
• A tekintély

Felhasznált forrás:

• Csontváry írásos hagyatéka
• Nemzeti Galéria Vatikán: Pápai termek