Az ember valódi énje a lélek, mert bennünk ez az isteni lélek tiszta megnyilvánulása. Elmélkedés által megismerheted valódi énedet - s mikor rájöttél arra, hogy valóban lelki lény vagy, akkor felfedezted magadban Isten jelenlétét. Az élet egyik célja, hogy megtaláld önmagad. Tehát ismerd meg önmagad! Érezd szívedben az isteni jelenlét tengerének szívdobogását. Isten nem hagyja el gyermekeit, még egy pillanatra sem, ha azok nem hagyják el magukat. Válaszol kérdéseidre és vele megszűnik a félelem. Találd meg erejét, és tudatod mélyén érezd szeretetének áradását; így elérheted az emberileg elérhető legnagyobb eredményt. Ne aggódj, te Isten gyermeke vagy! Az élet küzdelmeiben hősiesen kell helyt állnunk. A hősi magatartás az ember magasabb rendű egyéniségének megnyilvánulása; az emberi méltóság azon része, mely az Istenhez kapcsolódik. A tündöklő jellem az Isten tudatának égi eredetű tüze. Ez a láng az élő és gondolkodó világ lényege. Ez a mozgató erő van jelen az atomokban, protonokban, elektronokban. E kimeríthetetlen Isteni erő tartja működésben az egész világegyetemet.

Elmélkedés közben az Istenre való összpontosítás által bekapcsolódhatunk ebbe az erőkörbe. A mennyei erő birtokában határozottabbak, bátrabbak, de szerényebbek leszünk; és árad körülöttünk a nyugodt magabiztosság. Az isteni fény szellemi és erkölcsi bátorsághoz vezet, melynek további fejlődési mutatója a lelki hősiesség. Az egyén erőterében felerősödő mágneses vonzás, jóság, nyugalom és derű áramlása jellemzi az égi erő jelenlétét. Isten áldott ereje rajtunk keresztül nyilvánul meg.

E tudat-állapot elérésével megszűnik a kisebbség érzete ugyanúgy, mint a felsőbbrendűségé. Az alkotó egyensúly beálltával felismerjük a valóságot és tisztán látjuk, hogy mindkét viselkedési mód közös tőből származik, és mindkettő káros. A kisebbség érzet legtöbbször abból adódik, hogy valódi, vagy vélt gyengeségeket fedezünk fel magunkban, melyeket eltúlozunk. Sokszor mások keltenek bennünk ilyen érzést, néha véletlenül, de van, amikor készakarva. Ennek elfogadása káros, veszélyes, mert torz és hazug képet alakít az egyénről, vagy egy csoportról, néha egy egész népről. Ennek ellensúlyozására az érintett sokszor felvértezi magát a büszkeség páncéljával, és aki nem ismeri a valódi kiváltó okokat, az felsőbbrendűségnek látja ezt a viselkedés módot. Mindkét megnyilvánulás a belső békétlenség következménye, és káros hatású a fejlődés, az emelkedés szempontjából. Mindkét felfogás figyelmen kívül hagyja a teljes valóságot, mert azt képzelet szülte képzetekkel helyettesíti be. Ezeknek semmi köze a lélek valódi természetéhez.

Egészséges önbizalmat kell találnunk jó tulajdonságainkban, valamint tényleges eredményeinkben és abban a tudatban, hogy a jóra törekvő lélek nem lehet alacsonyrendű. E felfogással megszabadíthatjuk magunkat a gúzsba kötöttségtől. Ahogyan valaki magáról gondolkodik, az befolyásolja egész életét, sőt a másokkal való kapcsolatát is. Ahogy magadról vélekedsz, olyan lesz az életed. Aki nem becsüli önmagát, az másokat sem becsül. Aki túlértékeli önmagát, az lekicsinyel másokat. Az önbecsülés hiánya és a felsőbbrendűségi érzet egyformán a kisebbségi érzet következménye, és egyformán veszélyes, mert elhomályosítja az egyén valódi lényét, azt az igazi egyéniséget, amely isteni eredetű. Aki megtalálja magában az isteni erőt, az megtalálja egyensúlyát, és megtalálja önmagát.

E tételnek különlegessége az, hogy mindkét irányban egyformán érvényes, mert van, aki az isteni erő megtalálásával jut el önmagához, s van, aki valódi énje felfedezésével találja meg az isteni erőt. E felismerés létünk egyik legnagyobb titkába enged bepillantást, mely szerint az egyén a hatalmas isteni erő szerves része. Ez a hatalmas Isteni erő pedig az egyénen keresztül nyilvánul, tehát a viszony kölcsönös és hasznos. Aki erre rájön, s ezt a csodálatos felismerést szem előtt tartva él, annak élete teljesebb, céltudatosabb, boldogabb és kiegyensúlyozottabb lehet. Életünk egyik célja valódi énünk megtalálása; a másik felfedezni önmagunkban az Isteni erőt; a harmadik pedig beilleszkedni és tudatosan összhangba kerülni az Isteni erő rendszerével, amely fejlődésünk biztosítéka. E rendszerben találjuk meg egyéni és nemzeti küldetésünk színterét. Aki mindezt felismeri, az nem akar többé se rabszolga, se rabszolgatartó lenni, hanem mint Isten szabad gyermeke teljesíteni szeretné mennyei megbízatását itt a földön, s mindig azon a helyen, ahol szükség van rá, és ahová fejlődése során eljutott.

 Remete
 

000.png