…A közép Duna vidéke a bronzkori műveltség fontos lelőhelye. Itt a régészeti leletek jelentős száma azt bizonyítja, hogy ebben a korban Magyarország volt a központja egy olyan műveltség ragyogó kifejlődésének, amely művészeti szempontból túlszárnyalt bármit, ami eddig Közép-Európa más részein létezett… A kitűnő magyar kardok és fokosok gyakran csigavonallal voltak díszítve, melyek talán az európai bronzművesség legkiválóbb példányai és mintául szolgáltak az északi-európai bronzkorszak számára. A csigavonalas díszek az Égei-tenger művészetére – különösen a korai Minoan korszakra – emlékeztetnek… A bronzkor középső szakaszán kezdték használni az u.n. széles kardot, mely feltehetőleg Magyarországon fejlődött ki és a könnyebb, szúró kard helyét foglalta el és innen kiindulva terjedt el Európa szerte, majd eljutott Egyiptomba és Mezopotámiába is… A fém eszközöknél nem kevésbé rendkívüliek e vidék cseréptárgyai, amelyeket Pannon cserép eszközöknek nevezünk…  

Marija Gimbutas: The Civilization of the Goddess, (Az Istennő világa)
Harper könyvkiadó, San Francisco, 1991.

 

000.png

 

„Elmúlt világok nyomán jár az ásó, Múlásukon eltelt sok ezredév…Király és koldus csontja
szertemálló, De ép még az arany és a cserép.”
(dr. Bobula Ida)
 
Herodotos – a történelemírás atyja – Negyedik Könyvében a szkítákról azt írja, hogy azoknak az ősapja Targiatus, az Isten fia (Son of Zeus), amint azt néki a szkíták (Szittyák) elmondták. Majd Dárius hadjárataival kapcsolatban a következőt írja: Amikor Dárius a szkítákat meg akarta semmisíteni, és átkelvén a Dunán, Indanthirsus szittya királyt követve útján, felszólította, hogy adja meg magát, és ismerje el őt urának, Indanzhirsus azt üzente vissza, hogy: „Nem ismerek más urat, csak az Istent, akitől származom. Herodotos bevezetőjében megjegyzi, hogy Scytia igen nagy ország, melyet még bejárni is lehetetlen. Próbáljuk meg mi a lehetetlent, száz kilóméteres lépésekkel a régészek ásója nyomán, az alanti vázlattal a kézben: Roy Chapman Andrews és Henry
 
Fairfield Osborne, az American Museum of National Sciences régészei szerint Közép Ázsia gazdag tengere az emberi történelemnek, és a Gobi Sivatag helyén, a valamikor létezett Paradicsom volt az emberiség szülőhelye – írja Ivar Lissner The Living Past című könyvében. Történelmi legendák szólnak róla és geológiai vizsgálatok bizonyítják, hogy a Góbi nem volt mindig olyan sivár, olyan száraz, mint ma, hanem valamikor ott egy beltenger és bővizű folyók biztosították az életlehetőségeket a dús vegetációnak és a nyüzsgő ember – és állatvilágnak. Ma már az őstörténelem, a geológia, geográfia és az archeológia egyöntetűen bizonyítják, hogy a mai Góbi sivatag területén, néhány millió évvel ezelőtt paradicsomi életviszonyok legendája nem mese. „Két vagy hárommillió év előtt már emberek éltek e nagy Paradicsom erdeiben, ahol ma Mongólia várja az órát, amikor választania kell Kelet, vagy Nyugat között.
 
A megkövesedett erdő feltárásakor, melynek zöldjét valamikor a Dinosaurus tépte, a mongolok előtti 198 cm magas emberek csontvázait is kiásták” – írja Lissner. Ez a csaknem két méteres emberi magasság akkor még valóságos óriásnak számított, hiszen az emberi magasság állandóan növekszik, mégsem érte el máig sem a két méteres magasságot. Hová lettek ezek a magas emberek? A régészet és az őstörténelem Ural-Altáj és Mezopotámia felé jelzi útjukat. Az Am Enciklopedia of World History beszél egy nem semita népről, melyet indo-iráni kirajzásnak tart, mely Észak-Mezopotámiában és Palesztinában megelőzte a Hetitákat, Philistineket és Edomitákat. Majd dél felé húzódva számos hercegséget alapított, és ezt a népet Hurrianoknak nevezi, akiket más történészek Hóritáknak, Hóriaiaknak is mondanak, akik évezredeken át uralták az elveszett
 
Paradicsomtól Egyiptomig terjedő hatalmas területet, sőt Hiero-Solymát (Jeruzsálemet) is. Kik voltak a Hóriak, és hogy hívták őket azok a népek, akikkel érintkezezésben, szomszédságban voltak, vagy akiket meghódítottak? Ami pedig még ennél is fontosabb: hogy hívták ők maguk magukat? Mert a hóri név nem tulajdonneve annak a népnek, hanem csak ismertető jelzője, ami a Bibliából értelmezve „óriást”, magas termetűt jelent. A krisztianizmus szemellenzőjét viselő történetírók és a legenda szerkesztők mindig engedték magukat befolyásolni a bibliai átfestésekkel, és csak újabban, és csak néhányan merték az ótestamentumi mázt lekaparni és megvizsgálni, hogy mit takar a jehovista zománc. Ilyenek voltak a múlt században Sir H.C. Rawlinson, Sir A.H. Layard, J.Oppert és újabban Dr. Samuel Noah Kramer, hogy csak a legnagyobbakat említsem. Rawlinson már 1876-ban nyíltan hirdette, hogy Mezopotámiában kultúrát alkotó nép beletartozik a Scythának nevezett hatalmas népcsaládba, melyet zömmel Kushitának és unoknak, néhol pedig Kun, Saka, Daha, Avar, Kazár, Besenyő, Massageta, majd vallásuk után Magharoknak és Zendeknek is neveztek.
 
A magyarok őseinek és ősi neveinek nagy kutatója, Lukácsi Kristóf, szamosújvári kanonok, a leghitelesebb örmény kútfők és Krónikák alapos vizsgálata alapján írt kitűnő munkája alapján elénk tárulnak a magyar nemzetcsaládnak régi,”lakhelyei”. Megnyílnak előttünk vándorlásának útvonalai, melyeket, mint mérföldkövek jeleznek a szomszédoknak, vagy a meghódított népeknek átadott nyelvemlékek és legendák, vagy a régészek által egyre nagyobb tömegben feltárt kultúralkotások. A Hóri megnevezés annyira hozzájuk tapadt ezekhez a hunfajta népekhez, hogy még az ótestamentumi írók is beleszőtték mitoszaikba őket, hiszen ezek maguk Isten Fiainak, országaikat pedig gyűjtőnéven „Az Isten Országának nevezték. (lásd Herodotos: Negyedik Könyv és I. Welykovsky: Agens in Chaos c. könyvét). Mózes I. Könyve írói, a 6. rész 1-4.verseiben már a Noé előtti időre téve, összeházasítják őket a zsidók leányaival, a következőképp: „Lőn pedig, hogy az emberek – mármint a zsidók – sokasodni kezdenének a Föld színén és leányaik születének. És láták az Istennek Fiai az emberek leányait, hogy azok szépek és vevének magoknak feleségeket mindazok közül, kiket megkedvelnek vala. Az Óriások valának a földön abban az időben, sőt még azután is, mikor az Isten Fiai bémenének az emberek leányaihoz és azok gyermeket szülének, nékik.
 
Ezek ama hatalmasok, akik eleitől fogva híres-neves emberek voltak.” Dávid király óriás termetű, Uriás nevű hadvezérének, sőt az ugyancsak óriás termetű Góliát filiszteusnak legendáját is a hóriakról mintázták az ótestamentumi írók. Az ótestamantumi mitoszok „Isten fiúinak”, „Óriásainak”, „Góliátjainak”, és „Gigászinak” kiléte, nemzeti hovatartozása, az őstörténelem és a régészet fényében ma már tisztán állnak előttünk, mint Ft. Lukácsy Kristóf és az örmény írásos dokumentumok „hunfajta Szkítái”, a „Hóri-Horgas” Méd-Pártos szittya vitézek, kiket a történelem szétszórt, és maradékaikat Atilla nagy királyunk és „Árpád Apánk”, a testvérnépek által évezredek óta lakott Kárpát-medencében tömörítettek egybe.
 
Az Encyclopedia of Wordl History nem nyújt kellő tájékoztatást a hóriak származásáról és nyelvi eredetükről, csak megjegyzi, hogy a Hóriták uralták egy időben Kisázsia nagy részét Assyriától Palestináig, sőt jelenlétük kimutatható Föniciában, Edomban, Jeruzsálemben, és a Hettiták földjén Boghaskőiben is. Amikor az Assyrokról ír, megemlíti, hogy „Az Assyr kultúra sokkal tartozik a babyloni, a hettita és a hurrita kultúrának”. Említi továbbá, hogy Kr. e. a XVII,században az Egyiptomot elfoglaló Hyksosokkal együtt Hóriták is részt vettek az invázióban, sőt még semita csoportok is. Az Egyiptomot meghódító Hyksosokkal együtt a szemiták is ottmaradtak, és – mint az Ótestamentumban írja – elszaporodtak és meggazdagodtak. Vagyonszerzési módjuk azonban ellenszenvet váltott ki az egyiptomiakban, akik nem bíztak a zsidók államhűségében, amit Mózes Második Könyve I.rész 10. verse is említ.
 
További történetüket Martin Gemol The Exodus c. könyvében és Tacitus Ötödik Könyvében részletesen tárgyalja, és a történelmi valóság igényével száll szembe a krisztiánizmus Ótestamentumának nevezett zsidó mitológia „egyiptomi fogságról”, Mózes sziklábóli „vízfakasztásáról” és a negyven évi vándorlásról szóló legendájával. Az, hogy dr. William L. Langer professzor Világtörténelmi Encyklopédiájában az Egyiptomot elfoglaló hyksosokkal együtt a hóriakat is megemlíti, azt jelenti, hogy létszámuk nem volt jelentéktelen, de azt is megírja, hogy Palesztinában és Szíriában továbbra is fontos történelmi tényezők voltak. 1975-ben két olasz régész a Szíriában végzett ásatásoknál fontos történelmi emlékeket tárt fel, amiket a régészet ma mint „Eblaita Dokumentumok”-at tart nyilván, melyek a bibliai idők előtti „Eblaita Királyság” romjai és kőtáblákra írt dokumentumai. Rev. R.K. Harrison – a torontói Wicliffe College professzora -, a Toronto Star, 1976. július 31-i számában „Discovery in Syria backs up the Bible” címú cikkében azt írja, hogy ez az állam nincs megemlítve a Bibliában, és hogy a feltárt írásokból még keveset fejtettek meg, de azt is megjegyzi, hogy erről a királyságról az egyiptomi, hetíta és mezopotámiai írásokban is szó van.
 
A leletk feldolgozása, a táblák ékírásainak megfejtése most van folyamatban. Az ótestamentumista történészek máris szeretnék azokat a zsidók őseivel kapcsolatba hozni, mintha azok egy ötezer évvel ezelőtt virágzott „szemita királyságra”, a zsidók őseire vonatkoznának. Az ilyen sugalmazásokkal kapcsolatban, a feltárásokat vezető olasz régészprofesszor Dr. Matthiae, a National Geographic magazin 1978.évi, Vol.154, 6. számában a következőképpen nyilatkozott a riporternek: „Az én véleményem szerint az állítólagos bibliai vonatkozásoknak nincsenek reális bizonyítékai, Jehova neve nem fordul elő az Eblaita szövegekben. A háromezer évvel régebbi, magasan fejlett Eblaita városi civilizációt nem lehet összehasonlítani a bibliai Pátriárkák nomád kultúrájával”. EBLA a Kr. e. 2000-ben még fennállt. A zsidók ősei – amint Joseph Ward Swain, a chicagói egyetem történészprofesszora The Ancient Wordl címú könyvében írja -, csak jó ezer évvel később kezdtek bevándorolni Arábiából a kánaáni őslakosok közé a Hiero-Solymától (mai Jeruzsálemtől) délre eső hegyes-dombos területre.
 
A másik nagy történész, Ivar Lissner The Living Past című könyvében hasonlóképpen ír, kijelentve, hogy „Zsidó nemzetről az időszámításunk előtti 560 évvel előbbi időkben nem tesz említést a történelem.” Az Eblaita leletek tehát nem lehetnek szemita hagyatékok, hanem a mi Hóri-Szittya örökségünk. Az örökhagyókat a Biblia igenis megemlíti, de nem Ebláinak, hanem „Az Óriások”, az Isten Fiai” néven. A feltárt kőtáblákon hetita és babiloni ékírások vannak. De nem lehetetlen, hogy egyes szavaik rokonságot is fognak mutatni a Hebrewvel, mert J.M. Allegro zsidó történész szerint a zsidók már Kr. e. 500 körüladoptálták az őslakosok arameus nyelvét. A hebrewet csak a „Babiloni fogság” feloldása után szerkesztették a zsidó tudósok Babylonban, és a negyedik században hozták készen Kánaánba.
 
De a zsidók még Jézus idejében is az őslakosok arameus nyelvét beszélték. A Talmud ekkor írt része a Sota 33. lapján dorgálja is a zsidókat, hogy ne beszéljenek és ne imádkozzanak arameusul, mert azt az angyalok nem értik. A Hebrew nyelv a babyloni, akkád, arab és arámi nyelvek átírásával készült. Nyelvtana azért hasonlít a sumériek és a magyarokéhoz. A Huritáknak is nevezett Hóriak, „…akik eleitől fogva híres-neves emberek voltak”, Ural-Altaii szittyák voltak, a hajdani Édenkert lakóinak leszármazottjai.
 
Az „Isten Fiai”, akik túlnépesedés és kalandvágy miatt elhagyták a Paradicsomkertet, és ahol megtelepedtek mint hunok, Kushok, Pártosok, Madák, Médek, majd a Kárpát-medencében mint magyarok, mindenütt magas kultúrát teremtettek. Mindig csak adtak, és végül szétosztották sajátmagukat is. Hosszú volt az Isten fiainak útja az Édenkerttől a Kárpát-medencei Ígéret Földjéig, és nem szűkölködik hol tragédiát, hol pedig dicsőséget jelző "mérföl„kövekben". Ezen utóbbiak közé tartozik az utóbbi évek két leghíresebb felfedezése – az említett Eblaitán kívül – a turkméniai Altin Depe és az afganisztáni Tallya Tepe nevű „aranydombok” archeológiai leletei. Altin Depe és Tallya Tepe a legjelentősebb mérföldköve annak a történelmi útvonalnak, amely a hittita Ugarittól Eblán, Arpadon, Nirudon, Parthián, Baktrián, Balkhon és Mazaron keresztül az elveszett Édenkerthez vezet. Legjelentősebb leágazása pedig a Saka szkiták, Hunzák földjére, az Észak-Nyugat indiai Kashmirba és Pakisztánba, Harappába vezet.
 
Az altindepei ásatásokat szovjet régészek végezték Masszon professzor vezetésével. Beszámolója szerint Altin Depe a nép nyelvén azt jelenti, hogy „Arany Domb”, mely az ókori civilizáció egyik központjának romjait rejti, mely 4000 évvel ezelőtt nagyváros volt. Sorozatosan tárnak fel egész városnegyedeket. Az épületek kivétel nélkül, még a legnagyobbak is vályogból készültek. A vallási kultuszok monumentális épületei mellett a lakóházak is kényelmesek és nagyok voltak. A város kulturális központja egy óriási bástyaszerű építmény, mely a suméri Ziggurátokra emlékeztet. A sokezer elsőosztályú kézművesipari tárgyak között finom kerámiákat, arany és ezüst ékszereket, gyűrűket, pecsétnyomókat, edényeket és szobrokat találtak. Különösen érdekes az arany bika-és farkasfej, valamint egy kis kőlap, melyen az égitestek jelképei, köztük a holdsarló is látható……., melyet a professzor a Mezopotámiában is jelentős hold-istenségekkel hoz összefüggésbe. Masszon professzor szerint Altin Depe nem volt elszigetelve a többi civilizációtól.
 
Kultúrájának és művészetének számos jellegzetessége utal a suméri hagyományok hatására, és különösen erős volt kapcsolódása Észak-Indiához és a harappaihoz. Az egyik pecséten levő felirat jelentése Kronozov szerint „Hatalmas Isten”. A nép fő foglalkozása az öntözéses földművelés volt. A feltárások során búza, árpa és szőlőmagvak kerültek elő. Feltártak egy présházat és borospincét nagy bortároló agyagcserép edényekkel. A város lakói erős emberek voltak, mondja a professzor. A férfiak testmagassága meghaladta a 180 centimétert. A város lassan, fokozatosan néptelenedett el. A lakosság elhagyta otthonát, csak a legértékesebb holmiját vitte magával. Jelenleg Üzbegisztán déli részén és Észak-Afganisztánban vannak hasonló feltárások, fejezi be információját Masszon professzor. Ezeknek egyike az afganisztáni Tallyía Tepe, mely az ottani nép nyelvén szintén „Arany Domb”-ot jelent emberemlékezet óta. Itt a feltárást 1977-ben kezdték el szovjet és afgán régészek, és elsőre kiásták egy téglaoszlopos háromezer éves templom kereszt alakú oltárát, és ugyanekkor tártak fel egy csillogó aranykincs halmazt is, mely a szovjet tudósok véleménye szerint vetekszik a Tutankhamon-féle leletek gazdagságával. A templom alapjainál sírokat is tártak fel, melyekben arany és ezüst művészi domborművű lemezekkel borított fakoporsókban voltak az eltemetett előkelőségek csontjai ékszerekkel és használati eszközökkel. A hat sír mellékleteinek számát húszezer darabra becsülik, melyeknek hetven százaléka színaranyból készült. Néhány nagyobb tárgy súlya egy kilogramm.
 
„A leletek az indiai, mongol, partos, szarmata, saka-szkita és általában az eurázsiai szteppék nomádjai kultúrhatását mutatják – mondja Sariadini, szovjet archeológus – és ez az az időpont, amikor Baktria története ’titokzatossá’ válik, űr támad, egészen addig, amíg az öt középázsiai törzs egy főnök – a Kushán Dinasztia – alatt, időszámításunk szerinti 50 kötül egyesül.” A Tallya Tepe-i leletek arra vallanak, hogy az egymást követő uralkodó generációk tagjai kétszáz évig temetkeztek ide. A kincek kizárólagosan helyi kézművesek alkotásai – fejezi be felvilágosítását Victor Sariadini archeológus. A felfedezett óriási jelentőségű és értékű leletek mind a mi Hóri, Szittya, Méd, Pártos, Mahgi-ar nemzetünk ősi öröksége. Az Isten Fiaié, akik „híres-neves emberek voltak eleitől fogva.” Mieink még akkor is, ha azok más nemzetek múzeumait díszítik, mert a mi nyelvünkön – Sir John Bowling szerint- , az Ige nyelvén szólnak. Az Eblaita, az Altin depei és a Tallya-tepei titkok kulcsa a magyar történelem. Az „Aranydombok” magas termetű emberei azonosak a kánaáni Hóriakkal, a bibliai „Óriásokkal”, a Melkizedek népével, köztük a Názáreti Jézussal, kiről Lentulus római proconsul azt írta: „Magas termetű. Az arca komoly és nemes. Megjelenése félelmet és szeretetet kelt egyszerre…” Ő is hóri volt. Isten legnagyobb Fia. A régészek által feltárt kincsek és cseréptáblák pedig „Magyar arany és Magyar cserép.”
 
 
Szittyakürt 1980 április
Rev. Dr. Mihály Ferenc

 

000.png

 

Mindenki ismeri a történetet: miután Árpád magyar népe hazajött a Kárpát-medencébe a fejedelem és a vezetők országgyűlést tartottak. Az országgyűlés egyik régi magyar neve SZER. A vidék ahol találkoztak ma is őrzi ezt a nevet: SZER-PUSZTASZER-ÓPUSZTASZER Az országgyűlésen összejöttek Árpád fejedelem vezetésével a törzsfők, a 108 nemzetség fő, bírák, táltosok, valamint a résztvevők kísérete. Ehhez hozzá kell számítani az őröket, a futárokat, az élelmezést biztosító személyzetet, lovászokat, valamint a katonai egységeket. Több száz személynek, 500-600 lónak, sátraknak, szekereknek kellett biztosítani megfelelő helyet, ellátást, szállást. A több száz személynek ivóvíz kell, a több száz lónak ivóvíz és tágas zöld legelő, takarmány. A sátraknak, szekereknek lehetőleg sík vidék. Mindezt megtalálták Pusztaszer közelében, közel a Tiszához. Ugyanezt meglelték volna máshol is tehát egyéb tényezők is közrejátszhattak a megfelelő hely kiválasztásánál. Ilyen négyjelentésű esemény előtt Árpád fejedelem valószínűleg összehívta tanácsosait, bölcseit, a tudós táltosokat, fürkészőit, a csillagnézőket, a szertartás mestert, katonai tanácsadóit, mindenkit akire szüksége lehetett a hely kiválasztása, biztosítása és az esemény sikeres lebonyolítása érdekében. A többiek meghallgatása után a végső szót ő mondta ki, de a kérdést több oldalról kellett megközelítenie. Több mindent kellett figyelembe venni:

1. Az időjárást szempontjából a megfelelő időpont kiválasztása.

2. A helynek víz közelében kell lenni, mivel

  • Embernek, állatnak ivóvízre van szüksége.

  • A főzéshez víz kell.

  • A folyó vagy tó biztosíthatja az étkezéshez szükséges halat.

  • A kb. egy hónapig tartó táborozás alatt állandóan tisztálkodni - mosakodni, fürdeni, mosni - kell.

3. A lovaknak - az abrak mellett - bőséges legelő szükséges.

4. Táborozásra alkalmas, lehetőleg sík vidék kiválasztása ajánlatos.

5. A tábor élelmezésének biztosítására vadászati lehetőségnek kell lenni.

6. Szer tartására csak a táltosok által kiválasztott szent hely alkalmas, ahol az égi és a földi erők összhangban találkoznak.

Pusztaszer környéke e követelmények mindegyikének megfelel. Még az a tulajdonsága is számottevő, hogy a Kárpátok gyűrűjének egyik központi fekvésű területe. Mindez fontos lehetett Atilla király idejében is, mert több kutató azt állítja, hogy itt volt a hunok nyári fővárosa. Atilla hatalmas birodalmának központjául pont ezt a vidéket választotta. E kérdés még nincs véglegesen eldöntve, mivel Cegléd, Szolnok, Hódmezővásárhely és több más helység tart igényt erre. Úgy tűnik, hogy Árpád fejedelem idejében azt a felfogást vallották a bölcsek, hogy Szer környékén állhatott Atilla király nyári fővárosa.

Ez döntő tényező lehetett abban, hogy a hazatérő magyarság itt tartotta meg a híres országgyűlést. Ezzel hangsúlyozva, hogy Árpád fejedelem Atilla király uralmának jogos folytatója: Ennél a pontnál meg kell jegyezni, hogy Anonymus szerint Árpád sokat adott e tény hangsúlyozására, hiszen magát Atilla leszármazottjának tartotta. "Atilla (Atthile)...ivadékából származott Árpád fejedelem" - mondja Anonymus (46. rész). Ugyanezt állítja a képes krónika is (1358-ban), ahol Árpád fejedelem Etele király leszármazottja (26. oldal) és a "magyarok vagy hunok, latinul pedig hungarusok ismét benyomultak Pannóniába." A 28. oldalon: "Árpád 7 vezérrel bejött Pannóniába, de nem vendég módra, hanem hogy örökjogon birtokukba vegyék a földet." A 29. oldalon ezt megerősíti: "Visszaadta az Úr a magyaroknak Pannóniát." (Képes Krónika, Geréb László fordítása, Magyar Helikon, 1971) Az 1543-ban megtalált régi krónikánk, a "Magyarok Története" szerint, Atilusz (Atilla) király fia Csaba királyfi, akinek egyenes leszármazottja Árpád fejedelem. E krónikában említett levélben Árpád azt írta, hogy "...ez az ország a mi örökségünk" (176-177 rész).Bölcs uralkodó lévén Árpád fejedelem ő tudatosan még külsőségekben is hangsúlyozni akarta a az a tényt, hogy itt megszakítás nélkül folytatódik őseink uralma, felfogása. Ezért töltött el bizonyos időt Atilla király Buda környéki kő palotájában is és ezért választhatta a Pusztaszer környéki szent helyet is a nagy országgyűlés, a SZER számontartásaink a természetben áramló különböző erők ismerői voltak. Ismerték azok természetét, így megtudták különböztetni káros vagy hasznos voltukat. A földben, vagy a légben áramló ártónak gondolt erőket elkerülték. Oda sem épületet, sem sátrat, vagy tábort nem helyeztek. A hasznos erők áramlásának sodrában alakítottak ki szent ligeteket, templomokat, gyógyító helyeket - azok természete szerint. A jó erőknek több fajtáját ismerték és hasznosították. Van olyan energia amelyik a szellemi tevékenységet serkenti. Némelyik dalra fakaszt, vagy ihletet ad, más nyugalmat, kiegyensúlyozottságot hoz létre. Van amelyik kedvezően befolyásolja az emberek közötti jó viszony kialakítását, összhangot teremt, ezért kiválóan alkalmas közös, csoportos dolgok intézésére. Ilyen hely Pusztaszer egész környéke is sok kilométeres körzetben. Van olyan erőhatás is, amely a testi dolgok felerősítését, felhangolását segíti. A régi magyarok idejében e tényezőknek ismerete, hasznosítása a táltos tudományok közé tartozott. Ezek az energiák ma is léteznek, és különböző helyeken, különböző formában nyilvánulnak meg, legtöbbször észlelhetően. Bizonyára mindenki tapasztalta, hogy bizonyos helyeken kellemesen érzi magát, más helyeken feszültség, nyomott hangulat, közöny stb. jelentkezik. Ennek természetesen több oka is lehet. A táj, a magasság, a levegő minősége, oxigén tartalma, a légnyomás, hőmérséklet, páratartalom stb. Az egyik kiváltó ok, a hely sugárzásrendszerének minősége.

A Kárpát-medence Földünk egyik olyan áldott helye ahol főleg teremtő, gyógyító, összhangot létrehozó, jó erők nyilvánulnak meg. Ez megmutatkozik az ott termett növények minőségében, a hely gyógyító hatásában, az emberek alkotó készségben. Történelmi Magyarország egész területe igazi szent hely, mivel a Mindenható megáldotta a legcsodálatosabb dolgokkal. Mindaz aki ezt felismeri, megvallja, ezt megbecsüli és védi, az összhangba kerül az Isteni Erővel, a Természettel, társaival, önmagával. Egyre többen találnak önmagukra, ezért egyre több lesz a természetvédő, hagyományőrző, mélyen Isten hívő felvilágosodott magyar. Aki nem hagyja magát sem beugratni, sem közönybe süllyeszteni és aki mindig tudja, hogy mit kell tenni.

Egyre többen ismerik fel, hogy a Kárpát-medence a magyarság őshazája, és az égiek népünket bízták meg annak gondozásával. Elődeink vállalták e megbízatást és a magyarság minden nemzedéke helyt állt a haza védelmében. Itt tartósan mindig a mi népünk élt, évezredek óta. Elszaporodtak és innen kiáradtak sokfelé, majd később több hullámban hazatértek egyes részeik. Igy jött haza Atilla királyunk népe is, mert tudták, hogy elődeinek egy része innen származott el a világ sok részébe. Atilla, aki több mint 1500 évvel ezelőtt Eurázsia nagy részének ura volt - bárhová helyezhette volna fővárosát, s mit választott? - természetesen elődeinek szent helyét a Kárpát-medencét. Ez a Duna, Tisza, Maros, Szamos, Dráva, Száva, Sajó, Körösök, Berettyó, Hernád, Rába, Rábca, Nyitra, Ipoly, Temes, Bug, Szeret folyók csodálatos vidéke. Mindez magyar föld még akkor is ha némelyik részét rosszakaratú hatalmak elrabolták tőlünk és még ma is megszállva tartják.

Aki hisz az igazságban az viszont tudja, hogy ez az állapot átmeneti és tudja, hogy előbb, vagy utóbb Magyarország egysége újra helyre áll. Ebben hinni kell és ezért kell dolgozni minden békés, törvényes eszközzel. Ezért kell imádkozni minden nap. Imádkozni kell, de az ima egymagában nem elégséges. Gyakorlati, okos, törvényes tettekre van szükség, de önmagában az sem elég. A jó eredmény eléréséhez mindkettő együtt szükséges. Az okos, kitartó munkának az ima adja meg a helyes irányt. A földi ember és az égiek összehangolt, tudatos, közös tevékenysége hozhat kedvező eredményt. A ránk eső munkának alapvető részét képezik a következő sürgős tennivalók:

1. Hazánkban meg kell szüntetni a magzatelhajtást.

2. Ne káromkodjunk (a magyar nyelv bölcselete szerint a káromkodás kárt okoz.)

3. Ne átkozódjunk (mindenki megfigyelhette, hogy ez legtöbbször visszatér elindítójához.)

4. Csökkentsük az iszákosságot.

5. Szabaduljunk meg minden káros szenvedélytől. (A szenvedések egyik okozói a szenvedélyek)

6. Nem majmoljuk az idegeneket (sem "zenében", sem viselkedésben, öltözködésben, beszédben, vagy gondolkodásban.)

7. Minden magyar tekintse testvérének a másik magyart.

8. Védjük meg egymást minden rossztól.

9. Éljünk becsületes, tiszta, hasznos, egyszerű életet.

10.A jó, égi erőket tekintsük szövetségeseinknek és dolgozunk velük együtt.

11.Ápoljuk szent hagyományainkat.

12.Őrizzük meg a magyar nyelv tisztaságát.

13.Hazánk érdekét helyezzük minden idegen érdek fölé.

14.A magyar gyermekáldás növekedése Magyarország jövőjének egyik biztosítéka.

15.Szavazni nem csak jog, de kötelesség is. Mindenki szavazzon és választáskor csak rátermett, magyar érdeket képviselő személynek adjunk hivatali megbízást.

16.Járjuk mindig az Isteni Utat.

A pusztaszer környéki ősi országgyűlésnek nagy jelentősége volt és van. Itt rendezték el az ország ügyeit, a külső és belő határokat, a közigazgatási rendszert, az ország közös védelmét. A törzsek és egyének jogait és kötelességeit, a hagyományok őrzésének módját és főleg a nép jólétének biztosítását. Itt kellett egyeztetni a már itt élő őshonos magyarság és népünk hazatérő részének érdekeit. Itt sok százezer magyar életét, jövőjét érintő kérdésekről kellett dönteni.

A SZER részletes lezajlásáról keveset tudunk. Ésszerű feltevés szerint az ünnepélyes megnyitás SZERDAI napon történhetett. Valószínűleg karikás ostor csattintásokkal és boróka fenyő füstölővel tisztították meg a tanácskozás környékét minden nemkívánatos erőtől. Ezután ökörszarvból készült hatalmas tülkök hangjai hívták össze a küldötteket  A hívogató szertartás közben a szalagokkal díszített mély hangú tülköket a világ négy fő égtája, valamint az ég felé fordulva fújták meg. Ezek erőteljes hangja nagy távolságra is eljutott.

Ezután összehangolt dobok bizonyos ütemének elhangzása közben gyülekeztek a tanácskozás résztvevői. Közben több hatalmas tábortűz lobogott, melyre a táltosok időközönként borókafenyő magvait és egyéb tisztító növényeket szórtak. Minden résztvevőnek két tűz között kellett áthaladnia. Ez a tisztítási szertartás része volt. Ennek szerepe az egyén erőterének megtisztítása volt az esetleges odaragadt káros erőktől. (Ez tulajdonképpen az eredeti tűzkeresztség.)

A bevonulókat táltosok sorfala fogadta, akik a résztvevőket fehér nyírfa zöld hajtásaival érintették meg. A nyírfa ágait időközönként az élet vizébe, szentelt vízbe mártották, hogy a zöld levelekre vízcseppek ragadjanak, amivel meghintették a küldötteket. Ez volt a víz általi tisztulás szertartása (az eredeti vízkeresztség.) Az így megtisztult résztvevők ezután fából készült díszkapun haladtak át a tanácskozás területére. A díszkapun fontos jelképek voltak kifaragva. A Nap, a Hold, csillagképek mellett virágok, napkereszt és egyéb jelképek voltak láthatók ízléses összhangban elrendezve. Itt zene fogadta az érkezőket, fúvós, ütős, húros hangszerek dallamos, szép, lélekemelő zenéje. Amikor már mindenki helyén volt a kör alakúra kiképzett területen, akkor jelezték, hogy mindenki álljon fel. Ekkor bevonult Árpád fejedelem vezérei kíséretében.

Ezután következett a SZEREK TARTÁSA, mely abból állt, hogy a törzsek, nemzetségek ősi jelvényeit, zászlait ünnepélyes módon, díszruhás SZER TARTÓK hozták be és kijelőlt helyekre állították fel. A jelképek között látható volt a Nap Korong, oroszlán, turul, medve, vaddisznó, sólyom, holló, rozsomák stb. A zászlók között volt fecskefarkú, négyzet alakú, háromszögletű és szinte minden szín képviselve volt. A fejedelem piros-fehér csíkos zászlója előre került, mellette volt egy turulos és oroszlános zászló.

A kör alakú tanácshely külső peremén faragott oszlopok álltak, melyeken a törzsek címer pajzsai voltak elhelyezve. (Minden címer pajzs életnagyságú volt.) A belső körben pedig alacsony oszlopokon fáklyák égtek. Nagyszerű látványt nyújtott a feldíszített, fellobogózott tanácskozási terület, a SZER területe. Közös ének következett, majd a fehérhajú vénséges-vén főtáltos imája, áldása után Árpád nagyfejedelem nyitotta meg az országgyűlést, a történelmi fontosságú SZERT. Árpád fontos beszéde után a vezérek felálltak és mindegyikük meggyújtott egy-egy kis fáklyát az oszlopokra helyezett fáklyák tüzénél. A tanácstér közepén kövekből kirakott köralakú keretben - mely a Kárpátok gyűrűjét jelképezi - hasábfák voltak összerakva 'A' betű alakban. Minden vezér a kezében lévő kis fáklyával a kő-körhöz lépett és fáklyáját elhelyezte a farakás tövében. A sok kis fáklya tüze meggyújtotta a fa hasábokat és a sok kis láng egy hatalmas lángnyelvvé egyesülve lobbant a magasba. Megszólalt a zene és küldöttek meghatottan, kézfogással pecsételték meg a szövetség megvalósulását. Ezután Árpád felesége és a vezérek feleségei vendégül látták a küldötteket.

Étkezés közben szép zene szólt, majd csengő hangú népi énekesnők dalolták az ország különböző részeiben ismert dalokat. Ezután regösök következtek hősi tettek felidézésével, majd hadi játékokra került sor. (Kardvívás, nyilazás, birkózás, lovaglás, pányva vetés stb.) Eltelt az első nap, amelyet még kb. 30 követett, ahol megbeszélték az ország minden fontos ügyét. Ez a SZER kb. egy hónapig tartó szer szavunk ősrégi magyar szó. Fontossága miatt külön tanulmányt érdemel, hiszen több mint ötven szavunk része a SZER. Ezek közül néhány: SZERTARTÁS, SZERETET, SZERDA, SZERZŐDÉS, SZERVEZ, SZÉPSZERÉVEL, SZERENCSE, SZERZŐ, SZERSZÁM, SZEREL, SZERTÁR, SZERELMES, RENDSZER, SZEREP, SZERZETES... és több tucat más szavunk. Földrajzi nevekben is előfordul, ilyen a SZERDAHELY, PUSZTASZER, CSÍKSZEREDA, SZERÉMSÉG, SZERET folyó stb. Ősi SZER szavunk más nyelvekhez is eljutott. Ilyen az angol SERVICE (szolgálat, szolgáltatás), SERMON (Istentisztelet, szent beszéd), CEREMONY (szertartás) stb. szavak. Megjegyzendő, hogy szittya-magyar szavak sokasága került Eurázsia nagyon sok nyelvébe. A SZER ünnepélyes megnyitásának itt leírt módozata feltevés, de ésszerű feltevés. Ennek alapját képezték:

1. Magyar hagyományok fennmaradt emlékei.

2. Görög, római és egyéb feljegyzések (pl.:Priscos).

3. Rokon népek szokásai (Kaukázus vidéke).

4. Mai, keleti főleg koreai, kínai, perzsa történelmi filmek, melyek érintik a szittyák, hunok életmódját.

5. Nyugati krónikák (pl.: a St. Galleni történet).

6. Régi magyar krónikák.

Az így kialakult kép megközelítheti a valóságot. Nagy jelentőségű az a tény, hogy Árpád nagyfejedelem és vezérei Pusztaszer környékén tartották ezt az országgyűlést. Ők szent helyként kezelték ezt a vidéket, első sorban Atilla király iránti tiszteletből. Valószínűleg táltosok azt is tudták, hogy már Atilla számára is szent volt ez a föld.

 

Orosz László

  

000.png