Sir John Bowring (1792-1872) angol nyelvtudós, több mint száz nyelven beszélt, magyarul is. A Poetry of the Magyars könyvének előszavában így vélekedik a magyar nyelvről.
"A magyar nyelv messzire megy vissza. Nagyon sajátságos módon fejlődött, és szerkezete oly időkre nyúlik vissza, amikor a most beszélt európai nyelvek nagy része még nem is létezett. Egy nyelv, mely egyenletesen és szilárdan, önmagában fejlődött,melyben ésszerűség és számtan van az alakíthatóság és a hajlékonyság erejével és összhangjával. Az angol büszke lehet arra, hogy nyelve az emberi történelem hőskölteménye. Kimutatható eredete, megkülönböztethetők az idegen rétegződések, melyek a különböző népekkel való érintkezések során rakódtak le.
A magyar nyelv viszont olyan, mint egy kőszikla,mely egyetlen darabból áll, s amelyen az idő viharai még egy karcolást sem ejtettek. Nem egy naptár, mely a korok változásaival alakul. Senkire sincs szüksége, nem kölcsönöz, nem csereberél, nem ad és nem vesz el senkitől.
Ez a nyelv a nemzeti önállóság és szellemi függetlenség legősibb és legdicsőségesebb emlékműve. Amit a tudósok nem tudnak megoldani, azt mellőzik. Nyelvészetben ugyanúgy, mint a régészetben. A régi egyiptomi templomok padlózata, mely egyetlen kőből készült, nem magyarázható meg. Senki sem tudja, hogy honnan jött, vagy melyik hegységből hozták a csodás tömböt.Hogyan szállították, és miként emelték fel a templomok tetejére.
A magyar nyelv eredetisége még ennél még sokkal csodálatosabb jelenség. Aki ezt megfejti, az isteni titkokat elemez, annak is az első tételét:
Kezdetben vala az ige, és az ige az Istennél vala, és Isten vala az ige..”
Fordította : Orosz László
A fenti fordítás az évtizedek óta ismert angol nyelvű idézet a Bowring könyvben ebben a formában nem található. A „Poetry of the Magyars” (első kiadás,1830) című könyve első részében nem szó szerint egyező, de ugyanazokat a magasztaló véleményeket írja a magyar nyelvről. – (H.N.)
Bővebben az e-nyelvmagazin oldalán..
