Üzent az Olt, Maros, Szamos,
Minden hullámuk vértől zavaros.
Halljátok ott túl a Tiszán,
Mit zeng az ég a Hargitán?
Mit visszhangoznak a csíki hegyek?
Erdély hegyein sűrű fellegek.
Ez itt magyar föld és az is marad,
Tiporják bár most idegen hadak.
Csaba mondája új erőre kel,
Segít a víz, a tűz, a csillagok...
És nem leszünk mások, csak magyarok!
Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk,
Halott vitézek lelke jár velünk!
Előttünk száll az ős turulmadár;
Nem is lesz gát és nem lesz akadály.
Ember lakol, ha ellenünk szegül!
A székely állja rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok.
Elő velük, gyertek, segítsetek!
Hollók, keselyűk, tépik a szívünket,
Rabló hordák szívják a vérünket.
Ha nem harcoltok vélünk... elveszünk!
Halott vitézek lelke jár velünk!
Előttünk száll az ős turulmadár;
Nem is lesz gát és nem lesz akadály.
Ember lakol, ha ellenünk szegül!
A székely állja rendületlenül.
Üzenik a gyergyói havasok:
Megvannak még a régi fokosok.
Elő velük, gyertek, segítsetek!
Hollók, keselyűk, tépik a szívünket,
Rabló hordák szívják a vérünket.
Ha nem harcoltok vélünk... elveszünk!
A honszerző hősöknek hantja vár,
Ha odavész az ős magyar határ,
S ha rablónak kedvez a világ,
Mutassunk újabb nagy csodát!
Megmozdulnak mind a csíki hegyek!
S Székelyföld nem terem kenyeret.
Ha odavész az ős magyar határ,
S ha rablónak kedvez a világ,
Mutassunk újabb nagy csodát!
Megmozdulnak mind a csíki hegyek!
S Székelyföld nem terem kenyeret.
Elhervad minden illatos virág,
Mérget terem mind a gyümölcsfa-ág.
Vizek háta nem ringat csónakot,
Székely anya nem szül több magzatot.
Székely anya nem szül több magzatot.
Vadon puszta lesz az egész vidék.
S ha végezetül még ez sem lesz elég,
A föld megindul, mennybolt megszakad,
De Erdély földje csak magyar marad !
De Erdély földje csak magyar marad !
( A vers szerzőjét, a Székely tanítónőt ezért a verséért a románok 1920-ban Aradon kivégezték ! )
Kárpáti ( Tábori ) Piroska
