Az írás bölcsőjénél
„A létért való küzdelem során vannak korszakok, amikor egy-egy nemzet fennmaradása szempontjából döntő fontosságú, hogy mit tud az a nemzet a saját eredetéről, múltjáról, érdemeiről és hivatásáról, de az is, hogy mit tudnak róla mások, kiknek a sors alakítására adott pillanatokban hatalmuk van. ”
Dr. Bobula Ida Több mint száz esztendeig tartott az a küzdelem, amelynek a végén a világ tudósai határozottan kimondták, hogy az emberiség írásbelisége a sumérokkal kezdődött. A sumer képírás valóban megelőzi a kínai, az egyiptomi, a mohenjo dárói, a harappai és minden más írásrendszert. Majd ugyancsak a sumérok- a képírásból kifejlesztették az ékírást, mely Közel-Keleten sokfelé elterjedt.
Ezt a tudósok nemcsak tudják, de vallják is, azonban a köztudatba való elteijedést „valami”, vagy „valakik” sikeresen akadályozzák. Azt a tényt, hogy a sumer nép ural-altáji eredet, és hogy ebben a nyelvcsaládban a magyarhoz áll legközelebb, minden kutató ismeri, de a világ különböző népei között ez nincs tudatosítva. Ami a legmegdöbbentőbb, hogy még Magyarországon sem. Hazai vonatkozásban az 1989-utáni években némi javulás kezdődött el, ami örvendetes, de nem elégséges. Micsoda küzdelem: az 1870-es évektől kezdődően a Franciaországban élő Halévy évtizedeken át harcolt, még a sumérok létezése ellen is. Magyarországon népünk érdekei ellenére Goldziher Ignác vezette a sumér ellenes erőket. Ez volt a múlt. A megdöbbentő az, hogy hazánkban még ma is létezik egy makacs, maradi csoport, akik önző, tudománytalan érdekektől vezetve nem csak akadékoskodnak, hanem középkori sötétségben szeretnék tartani népünket. Mivel adataik, érveik nincsenek, ezért mindig csak személyeskednek, leszólnak, ,jó pofáskodnak”, nagyképüsködnek, de cáfolni nem tudnak. Vélemény nyilvánítás még nem cáfolat. Mindezt ők is tudják és ezért hangoskodnak. Csoportjuk viszont egyre kisebbedik.
Kiváló szakembereinket: dr. Bobula Idát, prof. Badiny Jós Ferencet, prof. Gosztonyi Kálmánt, dr. Fehér Máty ás Jenőt, dr. Zakár Andrást és a többieket mellőzték, kicsúfolták, több esetben őket üldözték. Sokszor még a politikai hatalom erejét, illetve azok eszközeit is felhasználták az igazságot kereső kutatók ellen. E megbélyegzett magyar tudósokat soha meg nem hívták tudományos vitákra, mert féltek azok felkészültségének hatalmas erejétől.
Ezeket az óriásokat a nemzet tudományos hőseiként kell kezelni. Mint ahogy hős volt az 1840-ben született Torma Zsófia tudós régészünk is. Ez a lánglelkű asszony már 1876-ban olyan kutatásokat folytatott, amelyről a Turinban élő Kossuth Lajos 1884-ben magánlevélben így ír: „...Nagyságod oly adatokkal gazdagította a tudományt, ... melyek az ösvilág történelmi rejtelmeire., .új világot vetnek... s az ősrégészeti adatokból levonható tudományos következtetések rendszeresítésénél forduló pontot képezhetnek...” Ez a csodálatos asszony az ösmagyar írás mezopotámiai eredetét hirdette, a tordosi (Hunyad vármegye) és egyéb erdélyi leletek alapján. Amint tudjuk, az idő Torma Zsófiát igazolta. 1961 -ben Tordostól alig 18-20 km-re Alsó-Tatárlakán egy domb legalsó rétegéből kb. 29 kis szobor és 3 cseréptábla került elő. A táblákon lévő írásjelek sumer kapcsolatok meglétét igazolták. E régészeti leletek „felszínre” kerülése megerősítette azt az elvet, mely szerint a Kárpát-medence és a sumér föld között bizonyítható kapcsolat állt fönn. Mint mindig, úgy ez alkalommal is jött a ködösítés; ezúttal M.S.F. Hood és társai voltak, akik nem tudták elviselni azt a tényt, hogy
Erdélyben hatalmas műveltség létezett a sumérokkal egy időben. Egyszerűen csak kijelentették, (minden bizonyíték nélkül), hogy ez nem lehetett így. Bár a sumér kérdést több, mint százéves küzdelem után sem tudták eltüntetni, most mégis megpróbálták az új adatok fontosságát elszürkíteni, lekicsinyíteni. Nem sikerült teljesen. Ma már elfogadott tény, hogy a két hely, a két műveltség között élénk kapcsolat létezett. Azóta a Duna-medence különböző vidékeiről, több, mint száz helyröl kerültek elő megdönthetetlen bizonyítékok, ősi írásjelek.Az igazi meglepetés pedig ezután következett: e leletek kora régebbi, mint a Tigris-Eufrátesz vidéki sumér tárgyakon lévő írások. A kapcsolat fennállása kétségtelen, egyedül az elteijedés feltételezett iránya változott meg.
Eddig úgy gondolták, hogy Sumér-földről került a műveltség (és az írott emlékek) a Duna-Tisza-Maros vidékére. Az újabb bizonyítékok ezt nem zárják ki, pusztán úgy módosítják, hogy a legősibb időkben a terjedés iránya a Kárpát-medencéből a Tigris és az Eufrátesz folyók vidéke felé mutat. A Kárpátok ölébe későbbi visszavándorlások többször is történhettek. Az 1100 évvel ezelőtti hazatérés is egy ilyen fontos és magasztos esemény volt a történések láncolatában.
Árpád jól megszervezett, nagyműveltségü magyar népének hazatérése, a hűség, a bölcsesség, a célratörekvés, valamint a folyamatosság felismerésének tudata által vezérelve történt. Tudatos, tervszerű, pontosan végrehajtott tevékenység volt a honvisszafoglalás, a „hazatérés.” Magyarország egész területéről kerültek elő az ősműveltség maradványai: lakóházak, szentélyek, edények, szobrocskák - 6-7-8 ezer évesek. A vallási jellegű szobrokon írásjelek.
Az európai ősrégészet egyik szaktekintélye Marija Giinbutas szerint a Duna-Tisza-Maros vidéki ősi írásjelek kb. 8 ezer (nyolcezer) évesek. A U.C.L.A. neves régész-tanára kb. 20 szakkönyv szerzője, s több mint 200 írása jelent meg szaklapokban Európa öslakóiról, mondáikról, a kő-korszakról, Közép-Európa régészetéről. Gimbutas véleménye az, hogy a Duna-Tisza-Maros vidéki írásjelek kora régebbi, mint a sumér, vagy bármely más írásrendszeré. A tudomány mai állása szerint ez a világ legősibb írása. A régésznő szerint minden jel ama mutat, hogy szent írással állunk szemben, mert a szöveg legtöbb esetben vallási jellegű tárgyakon jelent meg. Marija Gimbutas munkássága közismert, legutolsó munkája: „The Civilization of the Goddess” (The World of Old Europe) 1991-ben jelent meg (Harper ,San Francisco, New York). Ebben a szerző 500 nagyméretű oldalon, részletesen foglalkozik az eredeti ős-európai műveltséggel, melynek egyik jelentős központja Magyarország volt. A Kőrös, a Tisza, a Bükk műveltség körök szakemberek előtt jól ismertek. Elérkezett az ideje annak, hogy népünk minden egyes tagjában tudatosodjon végre az a tétel, mely szerint: Az ősi Kárpát-medencei műveltség csoport a mi örökségünk. Lemondani róla nincs jogunk!
A ma „európaiaskodó” nemzetek részben pusztították, részben átvették és kisajátították az őket megelőző eredeti őseurópai műveltségeket. Gimbutas kijelenti, hogy a nyolcezer éves írásrendszer nem indoeurópai eredetű. („This Old European seript was undoubtedly, non Indo-European...”) Az Európába betolakodott angolszász, germán, szláv és egyéb kiskorú népek nem tudják „megbocsátani” ősiségünket, s azt, hogy nekünk a Kárpát-medence az őshazánk, ahol hosszú évezredek folyamán hatalmas műveltségeket alkottunk, melyeknek egyik időtálló emléke a 8 ezer éves Kárpát-medencei írásrendszer. Ez a magyar rovásírás. Jegyezzük meg jól: a magyarságnak önálló, nem másoktól átvett ősi írásrendszere van, amely a Kárpát-medencében keletkezet, és innen terjedt el másokhoz. A magyarországi magyar írásbeliség nyolcezer éves, becsüljük meg, ismerjük meg; Tudat erősítő, felemelő hatása van. Beszéljünk róla dicsekvés nélkül, szeretettel.
Orosz László
Az írás kialakulása
Az újkőkor és a bronzkor jellegzetes leletei – különösen kelet Közép-Európában – azok a vallási tárgyak, Istennek szánt fogadalmi ajándékok, melyeket írásjelekkel láttak el.
E jelek csoportosan, vagy sorokban fordulnak elő és jellegüknél fogva valószínűleg imákat, kéréseket, óvó, védő szövegeket tartalmaznak.Egy írásrendszer feltalálása kb. 8000 évvel ezelőtt oly hihetetlennek tűnő esemény, hogy sokan még ma is elvetik ennek lehetőségét és még a bizonyítékokat sem veszik kellően figyelembe…Az említett ős-európai írásrendszer kétségkívül nem indo-európai…Vizsgáljuk meg e rendkívüli ős-európai teljesítményt. Annak ellenére, hogy általában a sumérokat szokták az írott nyelv feltalálóinak tekinteni, az írás kelet Közép-Európában kb. kétezer évvel korábban tűnik fel, mint bármely más eddigi lelet.Ellentétben a sumér szövegekkel, az ős-európai írás nem gazdasági, jogi, vagy nyilvántartási célokat szolgált. Hosszú fejlődés eredményeként olyan jelképekből, jelekből fejlődött ki, melyek egy egyre jobban finomodó, istennő tisztelet keretei közé helyezhetők. Az írásjelek csak vallásos jellegű tárgyakon találhatók; mutatva azt, hogy e jelek szent szövegként, szent írásként olvasandók.Az első régészeti leleteket, melyeken e jelek voltak, 1874-ben találták az erdélyi ásatásoknál, Tordos mellett.Jóval később, 1961-ben kerültek napvilágra a tatárlaki táblák egy áldozati helyen, közel Kolozsvárhoz. E táblákon lévő írásjelek nagy érdeklődést váltottak ki.A tatárlaki táblákat sumér eredetűnek vélték, s mint ilyet értékelték többen, köztük M.S.F.Hood, aki azt mondta, hogy a talált írás az itt lakóknál „fejlettebb műveltségű népek írásának értelmetlen utánzása…”Annak ellenére, hogy azóta több száz feliratos kegytárgyat találtak – e leleteket mégis teljesen figyelmen kívül hagyták, pedig koruk, leletkörülményeik pontosan meg lettek határozva.Pontosított rádiókarbon kormeghatározás szerint ez az írás a Kr.e. VI. évezred első feléből származik és két évezreden át folyamatosan használatban volt.
Az teljesen bizonyos, hogy az ős-európai írásrendszer lényegesen idősebb a mezopotámiai sumérnél, valamint az Indus völgyi Harappa műveltség jeleinél; a krétai hieroglifákat és a ciprusi írást pedig több ezer évvel előzi meg. Azt a feltevést, hogy ezt az írásrendszert Mezopotámiából hozták volna be, teljesen el kell vetni, mivel a kormeghatározás mást bizonyít.E szent írásrendszer létezése az ős-európai műveltségben, összhangban van fejlődési szintjükkel. Az írásrendszer használata idején kelet Közép-Európa fémműveltséggel rendelkezett, kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal, rendkívüli kifinomult kézműves iparral, árutermeléssel és egy egyre jobban gazdagodó rendszerbe szedett eszme rendszerrel és gyakorlattal.E legkorábbi írásrendszer nem egy rövid életű, egyetlen helyen előforduló jelenség volt, hanem széles körben elterjedt gyakorlat. JELENLEG MAJDNEM SZÁZ LELŐHELYRŐL ISMERÜNK FELIRATOS TÁRGYAKAT E KORBÓL. Javarészük a Vinca és Tisza műveltségekhez tartozó helyekről, mint a Morava, Duna, Tisza medencéje, Jugoszlávia, Kelet-Magyarország, Északnyugat Bulgária és Erdély…Eddig figyelmen kívül hagyott írott, vagy festett jeleket ismertek fel a dimini, kukutyini, péterfalvi, lengyeli, Butmir, Bükk műveltségek tárgyain és a vonalas cserepeken.Ezen írásjelek Ős-Európa legfejlettebb műveltségének megnyilvánulásai a Kr.e. VI. és V. évezredből. A Szentes melletti Szegvár-Tűzköves felirat kora kb. 7000 év, a Hódmezővásárhely-Kökénydomb írásjelei kb.7300 évesek… Némelyik hangértékkel rendelkező jel kora lehet, hogy több, mint 8 ezer év.
A magyar rovásírás rejtélyes eredete
A legújabb kutatási eredmények szerint
- a magyar rovásírás magyar eredetű,
- keletkezési helye a Kárpát-medence és környéke,
- kora kb. 8000 (nyolcezer) év.
E három tételt még külön-külön is kevesen hallották, így egybegyűjtve talán még kevesebben. Ez mutatja, hogy milyen eredményesen működik az elhallgattató gépezet. Mindhárom tételt véssük emlékezetünkbe, mert sok önző érdek szeretné e kérdést az ismeretlenség homályában tartani, elkendőzni, figyelmen kívül hagyni, félremagyarázni, vagy teljesen elhallgatni. Pedig ma már sok-sok tárgyi bizonyíték áll minden jóakaratú, elfogultságmentes érdeklődő számára. A három tételt alátámasztó régészeti lelet a Kárpát-medence egész terü- letéről került elő, sőt még azon túlról az u.n. gyepűvidékről is. Ezért döbbenetes az a mesterséges csend, mely e fontos kérdést körülveszi. Az írásbeliség Magyarország területéről és a körülötte lévő vid ékről indult el, állítja a legújabb tudományos feltevés. E felfogás legismertebb képviselője Marija Gimbutas régésznő volt, aki ásatott, az egyetemen tanított és írt egészen az élete végéig. Szakkörökben állandóan láthatatlan falba ütközött. Valakik gondoskodtak róla, hogy Gimbutas munkásságának gyümölcse ismeretlen maradjon az átlagember számára. Pedig világtekintély volt és a neves U.C.L A. kutatója. Még hazánkban sem ismerik eléggé tevékenységét. Vajon miért nem? Valakiknek talán nem érdeke, hogy az írásbeliség eredete megoldódjon - az igazságnak megfelelően? A germánok, a sivatagi népek, a szlávok, az angolszászok tudósai nem tolonganak egymást túlszárnyalva, hogy e kérdésben kedvezően nyilatkozzanak; pedig a tudománynak pártatlannak kellene lennie. Vajon az-e? Lehet - e valami izgalmasabb, érdekesebb, fontosabb, mint az emberiség legelső írásrendszerének kutatása, a kifejlődés és az elterjedés vizsgálata; esetleg a jelek megfejtése? További kérdés: mi lenne, ha az emberiség legősibb írásrendszerét nem a Kárpát-Duna medencében találták volna meg, hanem mondjuk London, Berlin, Tel Aviv, Moszkva, Párizs, Róma, Washington közelében? Vajon akkor is ilyen csend, hallgatás, ködbe burkolódás lenne körülötte? Még talán Indiát, Kínát, vagy Egyiptomot is inkább elfogadnák az írás keletkez ési helyéül mint a Kárpát-Duna medencét? Ugyan miért? Mit tudunk erről az ősi írásról, mely rajtunk kívül senkinek nem érdeke, hogy ismertté váljon? Az egész kérdés úttörője Torma Zsófia magyar régésznő volt, aki már 1875-76-ban olyan tárgyakat, cserépdarabokat ásott ki Tordoson, melyeken írásjelek voltak. ő már négy jelet azonosított a magyar rovásírással. A C, az NY, a T és a ZS betűket.
- A jelek egy része sumer kapcsolatokat mutatott. A meglepő az, hogy Torma Zsófia leletein egyformán találni képírásos, ékírásos és rovásírásos jeleket.
- Újabb kincsek kerültek felszínre. Többek között N. Vlassa kolozsv ári régész Tatárlakán talált szobrokat, három táblát és egyéb tárgyakat.
- A Kárpát-medence több részéről: Szeged, Szentes, Nándorfehérvár stb. vidékéről, sőt még Bulgáriából is kerültek elő olyan régészeti tárgyak, amelyeken hasonló írásjeleket ismertek fel.
- Pontosított kormeghatározás kimutatta, hogy a Kárpát-Duna medencei írás jóval idősebb, mint a sumér.
- A U.C.L.A. kutatója Marija Gimbutas szakvéleménye szerint ez a világ legősibb írásrendszere. (Kb. 8 ezer éves.)
- A tordosi, a tatárlaki, a kökénydombi, a szegvár-tűzkövesi vonalas jelek közül kb. 26 teljesen megegyezik a magyar rovásjelekkel. (Ez kb. 70%-os azonosságot mutat.)
Várható e szám emelkedése, további jelek összehasonlítása során. Érdekes jelenségre hívta fel a figyelmet Gimbutas régésznő. ő azt tapasztalta, hogy a Kárpát-övezet írásjelei legelőször vallási tárgyakon jelentek meg. Ezért elmondható, hogy ez az írás az akkori ember számára SZENT ÍRÁS volt. E szent írásnak egyenes folytatása a mai magyar rovásírás, melyet őshonos népünk a Kárpát-medencében fejlesztett ki, majd a lakoss ág túlszaporodásával a kivándorló ősmagyar néptörzsek vittek magukkal új lakóhelyeikre. Így alakult ki az ősi magyar rovásírásból a pelazg, föníciai,ibér, ó-görög, frigiai, etruszk, türk, latin, viking, stb. vonalas írásrendszer. Ezek mindegyik ében kimutatható az ősi magyar írásjelekből való származás. Forrai Sándor rovásszakértőnk szerint a föníciai 50 %-os egyezzést mutat alakilag a magyarral, az etrusk 43,4 %-ot, a türk 28,36 %-ot. A los angelesi Kőrösi Csoma Társaság adatai további egyezéseket mutatnak ki: pelazg 50 %-ot, a runák pedig szintén 50 %-ot jeleznek. A mai magyar rovásírás és az ősmagyar jelek között még mindig legal ább 70 %-os az egyezés. Népünk még írásrendszerében is hűen megtartotta őseink hagyatékát. A többiek a jelek alakját is és a hozzátartozó hangértékeket is jelentősen módosították egyéni szükségleteik és körülményeik szerint. Mi elődeinktől örököltük a rovásírást, a többiek pedig átvették. Hazánkban örvendetesen megnövekedett az ősi magyar rovásírás iránti érdeklődés. Éppen ezért nagyon fontos, hogy az amit elsajátítunk és gyakorolunk pontos legyen. De nem mindig az. Például a tollal, vagy géppel való írásnál szükségtelen D, az I és a GY rovásjelek vízszintes szárait ferdén írni. Mindhárom jel kereszt alakú ezért a vonalakat egyenesen kell jelölni. A D jel egyenlőszárú kereszt, az I szokásos kereszt, (ahol a vízszintes vonal rövidebb, mint a függőleges), a GY pedig kettős kereszt. Nem árt tartózkodni a ferdeségtől. Néhány szót kell még szólni a sorvezetés irányáról is, mert Magyarorsz ágon a rováskörök egy részében az a téves felfogás terjedt el, hogy a sorvezetés iránya jobbról-balra halad. Ez természetesen pontatlan és a mai időkben még veszélyesnek is mondható felfogás, mivel tévútra, sőt a sivatagba is vezethet. A valóság az, hogy a rovásírás sorvezetésének iránya háromféle volt:
- föntről lefelé (balról kezdve),
- jobbról-balra (főleg botra való véséskor),
- balról-jobbra (sok, nem botra való véséskor).
Mindhárom sorvezetésre van megfelelő példa. A balról-jobbra haladó írás egyik jelentős emléke az 1515-ből ránkmaradt nyelvi kincsünk a Konstantinápolyba küldött magyar követség feljegyz ése: EZER ÖCÁZ TIZENÖT ESZTENDőBEN ÍRTÁK ESZT LÁSZL Ó KIRÁLY ÖT KÖVETÉT VÁRATTÁK ITT... A jelek magyar rovásbetűk, az írás iránya balról-jobbra halad. A régi időkben a sorvezetés irányát sokszor a felhasznált anyag határozta meg. Fa pálcáknál a szükség hozta létre a jobbról-balra tartó irányt. Ez vésésnél, festésnél, írásnál szükségtelen, sőt a tollal való írásnál még hátr ányos is lehet, mert a szöveg elkenéséhez is vezethet.
Rovásemlékeink
Írásos emlékeinknek mostoha sors jutott. A legutóbbi évezredben a latin betűk hivatalossá tétele mellett a magyarországi hatalmak többsége már nemkívánatosnak minősítette népünk kincsét, a rovást. Így az idő vasfoga mellett az emberi gyarlóság is pusztította rovásemlékeinket. Több esetben az anyaföld „takarójának” köszönhetjük, hogy megmaradt belőlük, a többségük pedig másolatban élte túl a pusztulást, illetve a pusztítást. Ezekből következzék most itt egy válogatás.
Bővebben >>>