Szűz Mária otthona
Még az 1980-as években történt, hogy iskolánk szertárának szemléltető anyagát rendezték. Sok képet, filmet selejteztek ki, és a tanári dolgozószobába vitték át szabad felhasználásra. Jómagam kb. két tucat nagyméretű (füzetlapnál nagyobb), színes képet válogattam össze, hogy majd bemutatom az osztályban az ötödikes gyermekeknek. A képek javarésze kis-ázsiai tájakat, embereket, épületeket ábrázolt. Csak később volt időm a részletes átnézésre, és akkor ért a meglepetés: az egyik kép egy terméskőből épült házat mutatott, amely egyszerű, arányos szépségével magára vonta a figyelmem. Nem akármilyen ház volt a kép alatti angol nyelvű magyarázószöveg szerint: „Szűz Mária otthona, Törökország. Helyi felfogás szerint e helyen született, egy ideig itt élt és itt halt meg Jézus édesanyja. Az eredeti kövekből helyreállítva Efezus romjainál, Törökország délnyugati partjainál. A római időkben, sokak szerint Efezus volt a legfontosabb város Ázsiában. Ázsia római helytartói itt szálltak partra, mielőtt hivatalba léptek Efezusban.” Eddig az ismertető szöveg. Csak néztem a képeket, és hirtelen libabőrös lett a karom. Erről nekünk senki sem beszélt; ennek utána kell nézni! Egyházi és világi forrásokban néztem adatok után. Sok forrás említi Mária efezusi házát, melynek rövid összefoglalása a következő: Szent életű apáca volt Anna Katherina Emerich, aki 1774 és 1824 között élt Németország földjén. Dülmen nevű helységben csendesen teltek napjai. Az Ágoston rendbe tartozott. Áhítat, ima, elmélkedés töltötte be életét. Egyik alkalommal különös élményben volt része, látomás jelent meg előtte. Szűz Mária házát látta, de ez nem Pakisztánban volt, hanem máshol egy távoli vidéken. Látomását elmondta Clemens Brentano német írónak is, aki figyelmesen jegyzetelt, és ebből könyvet állított össze, melyet 1852-ben ki is adtak. Két szerzetes, Jung atya és Paulus (mindketten Lázár rendiek), akik olvasták a könyvet, és jól ismerték a világot, megdöbbenve látták, hogy az apáca látomása alapján leírt ház a valóságban is létezik, mégpedig Kis-Ázsiában, Efezustól néhány kilométerre.
A helyi lakosság hagyománya szerint ebben a házban született és élt a kereszténység Máriája. Efezus város ősi volta és fontossága közismert. A Cayster folyó torkolatánál fekvő város fontos kereskedelmi, politikai és vallási központ volt; Kis-Ázsia fővárosaként emlegették. Már a Kr. u. 50-es években hatalmas, több mint huszonnégyezer embert befogadó szabadtéri színháza volt. A folyó a sok évszázad alatt annyi hordalékot sodort le a hegyekből, hogy a régi Efezust, amely tengeri kikötő volt, ma már több kilométernyi szárazföld választja el a tengertől. A város szintén híres volt hatalmas templomáról, amelyet Artemisz (Diána) istennő tiszteletére építettek. Saul (Pál) 54-ben járt Efezusban, és meglepődve látta, hogy ott már léteznek keresztények. Megtudta, hogy ezek Keresztelő Szent János keresztségében részesültek. Ezeket Saul (Pál) mind „átkeresztelte” a saját felfogása szerint. (Apostolok cselekedetei: 19:1—6.) Ebben az időben Efezus az ún. „csoda írások” központja volt, a térítő hatására a lakosság annyi „bűvös könyvet” hordott össze és égetett el, melynek értéke ötvenezer ezüstpénz volt. Már a Kr. u.-i első évszázadban a kereszténység központjává vált a város. Itt van Lukács evangélista is eltemetve. A helyiek felfogása szerint Szent János evangélista is itt élt élete vége felé. Kr. u. 300-ban sírjára emléktábla került, majd az 500-as években Jusztiniánusz bizánci császár (uralkodott: Kr. u. 527—565 között) hatalmas templomot építtetett a szent tiszteletére, mely ma is áll, és Szent János-bazilika néven ismert. Ma az egész város védett régészeti terület. A legközelebbi nagyobb település Szelcsuk (Selcuk), innen kb. 4 km-re van, kb.20-25 ezer lakossal. Szelcsuktól délre kb. 10 km távolságra van az a hegy, melyen Szűz Mária lakóháza (Meryemana) áll. A ház falait a 6—7. században az eredeti kövekből felújították, de az alapzat az első századból való. A ház minden részletében megegyezik az Ágoston rendbeli apáca látomása alapján leírt épülettel.
A III. Ökomenikus Zsinat 431-ben kinyilatkoztatta: „Mária Efezusban élt!” XIV. Benedek (1740 és 1758 között volt pápa) pedig kinyilatkoztatta, hogy Mária Efezusból emelkedett a mennybe. 1892-ben Izmir püspöke engedélyt adott arra, hogy Mária lakóházánál szentmisét mondjanak. IV. Pál pápa 1967. július 26-án imádkozott e szent helyen. Sok-sok család, akik eredetüket a korai keresztény időkig tudják visszavezetni Efezus környékén, minden évben lejönnek hegyi falujukból, Kirkincéből, hogy elzarándokoljanak a Panaya Kapula-hoz, a Szűz kapujához a Bülbül-hegyen. Még a helyi muzulmánok is nagy tiszteletben tartják e kegyhelyet. Minden évben augusztus 15-én Mária mennybemenetelének napján Izmir katolikus püspöke ünnepélyes szentmisét mond Szűz Mária földi házában. Nálunk augusztus 15-e Nagyboldogasszony napja. II. János Pál pápa, majd XVI. Benedek is imádkoztak Mária efezusi házában. A város északkeleti részén, távolabb Mária otthonától bazilikát is épített az egyház Szűz Mária tiszteletére. Magyarországon pedig felépült Mária efezusi házának pontos mása. Óriási a jelentősége annak, hogy a Boldogasszonynak Magyarországon valóságos, látható, tapintható otthona van. Ennek fontossága van több szempontból is. A magyar nép mindig híres volt Mária tiszteletéről; ő az ország Édesanyja, a mi Boldogasszonyunk. Ez a mélységes ragaszkodás már régen túlnőtt a vallási kereteken, és lelki emelkedettséget ért el. Köszönet érte az áldozatot hozóknak, kiemelten Török Marcel atyának. Mennyei áldás kísérje mindazokat, akik meglátogatják Mária kaposfüredi otthonát. Ez a legújabb mennyei erőközpont segítheti édes hazánk lelki felemelkedését.
Mária-Ház Kaposfüreden
2006. augusztus 15-én, Mária mennybevitelének napján (Magyarországon: Nagyboldogasszony) szenteltetett fel Kaposfüreden „Efezusi Mária Háza” ünnepélyes keretek között egyháztörténész, egyházi méltóság, alapítványi képviselők, valamint számos külhoni és magyarországi hívő és érdeklődő megjelenésével. A „Mária Háza Európában” Alapítvány több mint tíz évig tartó lelkes, gondos, és elhivatott előkészítői munka alapján, tisztelete és szeretete jeléül, II. János Pál pápa áldásával kísérve, az áldozathozó alapítványi hozzájárulók segítségével hozta létre a kis-ázsiai Efezusban lévő, Mária lakhelyét jelentő, és mennybevitele (Kr. u. 69) előtti székhelyének megfelelő, azzal azonos méretű, tájolású, felépítésű, stílusú és anyagú, Európában egyedülálló „házát”. (Epheszosz, az i. e. 133-tól római fennhatóság alatti Ásia tartomány székhelye, ahol a 19. század második felében történt ásatások nyomán feltárták a hajdani világcsodának számító Artemisz-templom maradványait. Kr. u. 421-ben az epheszoszi zsinat hirdette, hogy Mária a szentek közt a legelső, a nők legfőbbike.)
Efezusban ünnepi misére gyűltek össze, ahol — az emberi hanyagság következményeként — a környéken hatalmas tûz ütött ki és pusztított közel 1200 hektárnyi erdőt. A Mária-ház állandó kapucinus szerzetes őrzője, fr. Adriana Franchini drámai beszámolójából tudhatjuk, hogy a menekülőktől és a helikopterről érkező hírek szerint a zord idő, a fenyvesben tomboló erős szél miatt is várhatóan minden megsemmisül és a tűz martalékává válik. Hála Istennek, ennek ellenére a tűz megállt a Mária-háztól néhány méternyire, s nem történt katasztrófa, de rendkívüli megmenekülés! Kaposfüred — a megvalósítás során támasztott számos nehézség, az átadás előtti emberi gonoszság, rosszindulat és félretájékoztatás ellenére — adott tehát otthont egy olyan nemes célú közösségi létesítménynek, ahol az emberek és közösségei szolgálatára, alkotó, nevelési, oktatási, szellemi és gyógyítási tevékenységre nyílik majd lehetőség, s amelyre mai, elidegenedett és lelkiekben sivár világunkban oly nagy szükség van.
Akik, ha nem is tartoznak semmilyen vallási felekezethez, de értékelik a csendet, nyugalmat, békét, az emberi értékeket, a találkozást más emberekkel, a kikapcsolódást, felfrissülhetnek a magyar Meryem Ana Evi fáinak árnyékában. Az anya együtt érez gyermekeivel! Köszönet mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy Európában, itt Magyarországon, Kaposfüreden is imádkozhatnak a nők a példaképüknek tekintett Anyához, Máriához, aki lelkierőt ad az anyai hivatásukat betöltő, a családjuknak élő anyáknak földi életük kereszthordozásában. XVI. Benedek pápa a Mária-házban együtt imádkozó és dolgozó családokra küldi apostoli áldását. Szűz Mária mennybevételének és Szent István által az ország Mária oltalmába ajánlásának ünnepe augusztus 15-e. Az országot és a királyságot Mária örökségének vallotta. Mária az Árpádok nemzetségének (a Turul-nemzetségnek), és így a magyar nemzetnek mennyei édesanyja és oltalmazó királynője. Ezért vagyunk Mária, a Boldogasszony országa. Máriapócs, Máriaradna, Márianosztra, Máriaremete, Máriabesnyő, Máriavölgy és még nagyon sok ősi búcsújáró helyünkön gyűlik össze a nép Mária-ünnepek idején, s lelkünk emelkedik a jó Istenhez.
Adassék erő, energia, anyagi támogatás, és legyen csendesség, épülés, békesség és áldás!
„Boldogasszony, Anyánk, régi nagy Patrónánk,
nagy ínségben lévén így szólít meg hazánk:
Magyarországról, édes hazánkról
Ne feledkezzél el szegény magyarokról!”
Ruzsinszky Klementina — fényképek Lengyák András
A Marconi rejtély
Marconi Marchese Guglielmo olasz elektromérnök, 1847-ben született. Őt tartják a szikratávíró feltalálójának. 1909-ben Nobel díjat kapott. Az 1920-as években sokfajta kísérletet végeztek rádióhullámokkal. A kutatók meglepetéssel tapasztalták, hogy a világűrből váratlanul ismeretlen üzeneteket fogtak fel. 1921 augusztusában Marconi, a már ismert morzejelekkel kísérletezett és arra lett figyelmes, hogy a világűrből válaszokat kapott. Megfejtése szerint rendszerbe foglalt értelmes jelekről volt szó. Marconi úgy vélekedett, hogy az üzenetek a Mars bolygó irányából jöttek. Más kutatók is elvégezték a kísérletet és nagy meglepetésükre ők is választ kaptak az űrből. A felfogott üzenet morzejelekből állt (pont, vonal, pont stb.) és ezek a jelek emberi arc körvonalait rajzolták meg. Jogos a kérdés! Kik küldték az üzenetet és honnan? A földi kutatók a mai napig is késlekednek a pontos magyarázattal
Orosz László
Üzenet a világűrbe
SZUMÉR - MAGYAR NYELVEN
Amint tudjuk, két VOYAGER nevű űrhajó /Voyager I. és Voyager II./ halad a csillagok felé. A két amerikai röppentyű elsődleges feladata különböző tudományos adatok gyűjtése, mérések végzése, fényképezés a NASA. számára. Ugyanakkor fedélzetükön viszik a föld üzenetét írásban, képben és hangban - netalán értelmes űrlényekkel kerülnének kapcsolatba.
A hang egy kb. 30 cm-es /12 inches/ nagyságú fémlemezre van feltéve, és 16 2/3-os sebességgel kell játszani. A különleges hanglemez üdvözletet tartalmaz 55 földi nyelven. A sok száz földi nyelvből és nyelvjárásból ennyit választottak ki. A legelső földi hang ősmagyar / sumér / nyelven szólal meg a hanglemezről. Amint tudjuk, ez a föld legősibb nyelve. A felvétel sorrendjében az 50 - talán a legszebb - üzenet pedig mai magyar nyelven hangzik el. A szöveget női hang mondja, és szóról szóra így szól:
" Üdvözletet küldünk magyar nyelven minden békét szerető lénynek a világegyetemben." A Voyager I. és II. a Jupiter, a Szaturnusz mellett halad el, esetleg eljut az Uránusz és a Neptun közelébe is. A Voyager I. márciusban haladt el a Jupiter mellett - megdöbbentően jó fényképeket készítve. 1980-ban találkozik a Szaturnusszal, 1987 végén pedig a Pluto bolygó közelében lesz, majd az Ophiuchus csillagkép felé halad. A Voyager II. az elmúlt héten - pontosan 1979. július 9-én 404.000 mérföldre közelítette meg a Jupitert. Hihetetlenül jó felvételeket küldött nem csak a Jupiter titokzatos, vörös foltjától, hanem a bolygó kísérőiről, /"holdjairól"/ is. A piciny Amalthea a tűzhányókkal borított, a titokzatos Európa, a jeges Ganymede és Callisto - mind közelebb kerül hozzánk a Voyager II. fényképezőjének lencséjén keresztül. A Voyager II. kb. 1989 közepén hagyja el a Naprendszert és a Bak csillagkép felé megy tovább, s kb. 40 ezer év múlva kerül az első csillag közelébe.
Tehát tényleg igaz, hogy világnyelv a magyar? Sőt, ma már a VILÁGŰR nyelve is?
O.L.
Piroska - Eiréné
Amikor a hajó a Boszporuszon áthaladva befut az Aranyszarv kikötőjébe, és a magányos magyar utas elé tárul Isztambul pompája, - az nagy gyönyörűség és szívfájdalom. A város kövei magyar történelmet lehelnek. Itt vágta be Botond a városkaput. Itt áll a Héttorony. Itt rótta kőbe a rab kedei Székely Tamás rovásírásos üzenetét. Thököly, Zrínyi Ilona, Rákóczy Ferenc jártak itt... Bizáncnak nevezték ezt a várost, mikor még kis görög község volt. Nagyszerű stratégiai helyzete a kelet-római császárság székhelyévé tette, a görög szertartású egyház fővárosává Nagy Konstantin idejében. Mikor Rómát megtörték és kifosztották a barbárok, egy időre ide költözött a világ kincse és kultúrája. Akkor Konstantinápolynak hívták. Abból az időből maradt itt a hatalmas versenypálya és a világ egyik legszebb temploma, a Hagia Szophia. Az arany és gőg, bűn és belviszály megrontották a kelet-római birodalmat. Konstantinápolyt elfoglalták a törökök, és lett belőle Isztambul, a szultánok városa. Aztán elmúltak a szultánok is, a török világbirodalom is. A Hagia Szophia azonban megmaradt, megmaradtak csodálatos mozaikképei, mert az emberséges törökök nem pusztították el a keresztény szentképeket, csak eltakarták őket. Újabban bontogatják ki őket nagy gonddal a régészek. A Hagia Szophia egyik nemrégen felfedezett legszebb mozaikképe Eirene császárnét ábrázolja. Felejthetetlen arc. A művészi konvenció merevségén, az anyag korlátain átsugárzik a modell egyénisége.
Ez nem bizánci asszony. Ez Piroska, Szent László leánya. László, Magyarország királya, Ie.82 körül vette feleségül rheinfeldi Adelhaidot, aki 1090-ben fiatalon meghalt. A szent király is meghalt 1095-ben. Leányuk ebben az időben nem lehetett 5 évesnél fiatalabb, vagy 12 évesnél idősebb. Nyilvánvaló, hogy az árva királylány gyámja Kálmán királyunk lett. De hogy kire bízta Könyves Kálmán, a hazai forrásokban Pyrisc és Pirisca néven említett lányka nevelését és őrzését, azt nem tudjuk. Abból, hogy a bölcs és jó szándékú, de az országlás gondjával nagyon elfoglalt Könyves Kálmán magán- élete viharos és boldogtalan volt, sejthetjük azt is, hogy az árva Piroska ifjúkora sem lehetett védett és nyugodt. Nem tudjuk, hogy ki tanította, milyen hatások érték, és ki volt a dalia, aki először dobogtatta meg fiatal szívét, de valószínű, hogy gyámja szeretettel foglalkozott a vonzó és tehetséges lánnyá serdült Piroska ügyével.
A kor fogalmai szerint ragyogó házasságot szerzett neki: a bizánci császár fiához adta feleségül. Alexius császár fia, II. Komnenos János 1088-ban született, és 1104 körül vette feleségül Piroskát. Nem valószínű, hogy az államérdekből eljegyzett fiatalok találkozhattak volna a házasságkötés előtt, és hogy abba beleszólásuk lett volna. Igent mondtak az oltár előtt, mert mi mást tehettek volna? Így kötöttek akkor minden házasságot. A két fiatal lélek találkozott a mély és komoly középkori vallásosságban. Mindketten elfogadták Isten rendelését. Szent Lászlónak és a rajnai hercegnőnek leánya szép volt és okos. A görög császár fia pedig bátor katona és hadvezér volt. Feltehető, hogy a kölcsönös megbecsülésből vonzalom is lett, és hogy a trónörökös komolyan igyekezett megvédeni magyar feleségét a bizánci udvar gyilkos intrikáival szemben. A házasságkötés nyilván politikai jellegű volt: két birodalom igyekezett benne kifejezést adni a béke és barátság gondolatának, aminek jeléül Piroska új hazájában az Eirene (Béke) nevet kapta. A magyarokkal Való béke igen fontos volt Alexiosnak, aki szövetségeseket keresett és kapott a Taren- tumi Boemund elleni hadjáratához. Ennek érdekében Alexios nyilván elhallgatta udvarának azt a kétségkívül kifejezett kifogását, hogy a magyarok nemrég megkeresztelkedett, keleti jövevények a Duna völgyében, és hogy ez a házasság nem fogja emelni a császári tekintélyt. Alexios nyilván tudta, hogy mit tesz és lehet, hogy ő rendelte el annak az olcsó koholmánynak terjesztését, ami később még Piroska sírversében is szerepelt: hogy a magyar uralkodók a nyugati Julius Caesar utódai. Pedig valójában a magyar Árpádok sokkal távolabbi és sokkal nemesebb ősöktől származtak, mint Julius Caesar és az ő lányuk kötött messaliance-ot, mikor egy Komnenoshoz ment, de ezt a bizánci sznobok nem érthették volna meg. Kálmán király hadai hathatósan segítették Alexiost 1107 és 1108-ban, és kiküldöttei aláírták a Boenunddal kötött békeszerződést. Ez utóbbit közli nagy történelmi munkájában Anna Komnena, Piroska görög sógornője.
A szerződésben Kálmán, mint a császár násza szerepel. Piroskát azonban soha egy szóval sem említi terjedelmes művében a történelemíró - sógornő. Ez a hallgatás ékesen beszél, és nem nehéz látni mögötte egy intrikáló; gyűlölködő és irigykedő, degenerált udvar ellenszenvét egy mosolygós, egészséges, szép idegen császárné ellen. Szent László leányának becsületére válik, hogy ebben a mérgezett atmoszférában, idegen létére, szilárd pozíciót teremtett magának, amiben bizonyára segítségére volt férje kitartó ragaszkodása is. Anélkül hamar meghallatták volna. De ha férjében támaszra is talált Piroska, az is bizonyos, hogy férje nem védhette meg a kegyetlen tűszúrásoktól. Anna Komnena annyit ír fivéréről, hogy annak először iker-gyermekei születtek. Tudnivaló, hogy a középkor hiányos biológiai tudása folytán az ikrek születéséből az anya erkölcseire esett árnyék, amint azt a magyar Miczbán legendában is olvashatjuk. Nem tudhatjuk, megrendült-e Komaenus János bizalma feleségében, mikor annak ikergyermekei születtek. De bizonyos, hogy a házastársak együtt maradtak, és születtek további gyermekeik, összesen négy fiú és négy leány. Mikor a hadi diadalokat szerzett János, apja halála után a trónra lépett, császárné lett a “magyar asszonyából az “ OUGRISSA”-ból. Eirene császárnőről feljegyezték, hogy alattvalóinak segítője és közvetítője volt férje felé. Kezét kinyújtotta az özvegyek és árvák, a nélkülözők segítésére. Istent kereste és csupa szeretet volt.
A világ legragyogóbb trónjának hiú pompája mindvégig idegen maradt számára; látta mögötte a szenvedő tömeget. Tudva pedig, hogy az ember halandó, az Árpádok leánya azon volt, hogy segítő készségének tartósabb formát biztosítson. Ezért építette Eirene császárné a Mindenhatónak felajánlott Pantokrator monostort. A Pantokrator monostorban, mely későbbi századok folyamán sokat szerepelt a bizánci történelemben, volt három templom és ötven zsolozsmázó szerzetes. Benne volt ezenkívül a világ első modern kórháza, sebészeti, szemészeti, nőgyógyászati és egyéb osztályokra tagolva. Az egykorú alapítólevél részletek bemenően intézkedik az ágyneműktől kezdve az orvosi műszereken és felszerelési tárgyakon át mindenről, ami szükséges lehet, egészen az idősebb orvos-tanár alkalmazásáig, aki a fiatalabbakat oktassa. Van orvos-személyzet és nagyszámú kisegítő személyzet; megfelelő gondoskodás az élők élelmezéséről és a a halottak eltemetéséről. A kórház mellett volt a nyomorékok befogadására szolgáló szeretetház is. Szervezetileg a monostorhoz tartozott, de a városon kívül épült az elmebetegek kórháza. A betegek és rokkantak javára követendő eljárások oly modern szellemben vannak megfogalmazva, hogy' szinte nehéz elhinni, hogy az okmány és az intézmény a XII. századi Konstantinápolyban keletkeztek.
Ezt az intézményt adta férje hazájának és az emberiségnek az árpád házi“magyar asszony”, mint első tanújelét annak a szegényekkel együttértő segítő magyar emberségnek, melynek nagy hagyományait később Magyarországi Szent Erzsébet vitte Nyugat felé, és melyet Szent Margit gyakorolt a Nyulak szigetén. A Pantokrátor monostor elgondolása a források tanúsága szerint Eirene császárnétól származott. Császári férje egyetértett vele és támogatta a tervet, de ő nyilván elsősorban hadjárataival volt elfoglalva. Ezalatt a császárné a maga erejéből szerzett egy tágas területet a monostornak egy messze néző magaslaton, és megkezdte az építkezést. Lánglelkű építésze Nikephoros, kőbe tudta örökíteni a császárné nagy álmát. Épült a monostor és fogyott az arany, s fogyott a nyolcgyermekes anya ereje, hiszen két kézzel szórta azt mások segítésére. Fel van jegyezve, hogy a császárné elvezette férjét a már elkészült, de még fel nem szentelt monostorba, és ott térdre esve könyörgött a császárnak: segítsen befejezni a munkát, és biztosítsa a monostor jövőjét. Ezt a császár megígérte. Nemsokára ezután Eirene elkísérte urát a kisázsiai harctérre, és ennek közelében, Bythiniában meghalt. "Magával vitte lelkem felét", írta a gyászba borult császár abban az alapítólevélben, melyben gazdagon biztosította a Pantokrator monostor embermentő munkájának fennmaradását. A bizánci uralkodócsalád kegyes szokásai közé tartozott, hogy a halálos betegségben szenvedők haláluk előtt valamelyik szerzetesrend tagjai lettek. Így halála előtt felvette az apácafátyolt Eirene császárné is,- és felvett egy különös szerzetesi nevet is, amelyben eltemessék- Xene. E görög név értelme: idegen. A császár felesége és leendő császárok anyja a halál előtti őszinteségében azt mondta, hogy idegen volt és idegen maradt Bizáncban úgy, mint Bythiniában, magányos lélek volt, aki becsületesen igyekezett az életét és ősi magyar erejét hasznos célra: emberi szenvedés enyhítésére és a Mindenható dicsőségére fordítani. A Pantokrátor monostor ma már török mecset. De Piroska-Eirene képe lenéz a Hágia-Szophia faláról. A művész-egyébként csak szenteket illető-glóriát vont feje köré. Semmi adatom nincs erre, de szeretem hinni, hogy az öreg Nikephoros építész diktálta ezt így a mozaikművesnek.
"Fáklya", Ohio, 1959.március-április. Dr.Bobula Ida