Sumér elõdeink gondolkodói a Kr. elõtti harmadik évezredben kifejtettek jónéhány olyan bölcseleti és vallási fogalmat, melyek lényegesen hatottak a sok õsi vallásra. A világ eredetérõl és élet megnyilvánulásának a módjáról gondolkodtak és olyan magaslatokon szárnyaltak ezen a téren, hogy tanaik a régi világ felfogásának alapvetõ tanításává lettek. Sõt azt kell mondanunk, hogy sok vallás, többek között a Zoroastriánizmus és Jézus tanítása ennek az õs Isten szemléletnek a változatai, különbözõ hajtásai. Az isteni ,,kijelentés” világos tana ez, hallgatva akár a csillagos ég törvényére, a természet életmegnyilvánulásaira, akár az emberi érzések csapongására… amit minden kor embere egyformán megérthet és alkalmazhat. Az élet megnyilvánulásaiból a Teremtõre következtetni nem nehéz dolog és ugyancsak mindegy, hogy azt mondjuk: az ember így a maga képére alkotja Istenét, vagy hogy az Isten a saját képére formálta az embert. Egy meghatározott és zárt világnak a ,,része” az ember és csakis azokkal a képekkel és jelképekkel képes gondolkodni, amik ,,azonosak” saját lényével és világával. A tény az, hogy az ember nem léphet ki önmagából, érzésvilágából; de az ebben öntudatosított észrevételek és benyomások igenis ,,tudásnak”, vagy ,,ismeretnek” nevezhetõk a természet és a teremtõjének a milyenségét illetõen.Tertullian egyházatya szerint: a véges nem foghatja fel a végtelen mibenlétét.

Kecskeméthy László, ref. Lelkész, 1972