Apámról
Az én apám még
testvéreinek
tartotta a fákat;
beszélgetett velük,
rajtuk kereste
levél-ráncosra öregedett
mi ősatyánkat.

„Cserfaerdő újra zöldül”,
szerette hallani,
miközben hörpintgette
savanyú borát;
csak az erdőnek tudta
elbeszélni
világpanaszát.

Imádkozni bár régen elfelejtett,
(sosem tudta magát
bűnösnek vallani),
de az Istenhez mindig
közel segítették
a vén fenyőfák
angyal-szárnyai.

Katona B. Katalin verse (Makovecz Imrének)