A tavaszt igazán az tudja értékelni, aki élt a négy évszakos un. mérsékelt égövben ahol minden évszaknak (tavasz, nyár, ősz, tél) meg van a maga jellegzetessége, különlegessége, szépsége. A melegebb éghajlat lakói számára az évszakok jobban összemosódnak, s a levegő hőmérsékletében sincs nagy ingadozás. Az évszakok változásaihoz szokott népeknél a tavasz jelentősége óriási; ez az ébredés, a megújulás, az élet újraindulásának időszaka. A hosszú, zsibbasztó tél után nyújtózkodik a természet, s titokzatos illatokkal, neszekkel telik meg a levegő.
tó vize árad,
néma kutakban
a víz kibuzog…
már kitakarta,
sárga virágját bontja a som.
Fut, fut az ára
a déli sugárban
s hökken a hó a hideg havason.
napra kacagva
a lomha Marosba csengve siet.
Zeng a csatorna
zeng a hegy orma,
s zeng, ugye zeng,
ugye zeng a szíved?
éled szinte zsong a természet;
megindul az éltető nedvek keringése,
s hangzik az ősi ének:
Virágom, virágom,
Minden madár társat választ
Virágom, virágom.
Virágom, virágom?
Te engemet, én tégedet
Virágom, virágom…
Hangzik évezredek óta, minden tavasszal a Nagy Nép gyermekeinek szájáról a Kárpátoktól - az Altáj hegységig, sőt azon túl is Dzsungáriáig. Hungáriától-Dzsungáriáig, délen pedig a Tigris folyóig.
Ranner Gizella írta (a Nők Lapja, 1978. szeptember 16.-i számában):
„…A hun birodalom tárgyi emlékei egyre nagyobb bőségben kerülnek elő, nemrég tárták föl Közép Mongóliában egy hun úr lakóházát. A ház teljesen fából készült, szöget egyáltalán nem használtak hozzá. Holott egyébként a leletek fejlett kovácsmesterségről és kézműiparról, sőt némi földművelésről tanúskodik.
…A mongolok a hunokat elődeiknek, őseinknek tekintik… Él itt is a legenda a hun – magyar rokonságról, s ezzel összefüggésben a magyar – mongol rokonságról is…
A mongol zene is pentaton, a TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT – szinte ugyanilyen mongolban is. Jurta táborunkban vendéglátóink szép mongol népdalokat énekeltek nekünk. Mi is nekik, magyart…” Amikor az 1960-as években kutatók rájöttek arra, hogy a korábban kiásott sumér cseréptáblák között néhány zenei vonatkozású is van, olyan ékjelekkel, melyek zenei hangokat képviselnek – nem is gondolták, hogy milyen következményekkel járhat. A négy, „hangjegyes” tábla közül a legfiatalabb körülbelül 2400 éves, a legidősebb körülbelül 3800 éves. Rajtuk zenei kifejezések és húros hangszerek hangolására vonatkozó utasítások vannak.
Ezek segítségével megfejtették azt a kb. 3400 éves táblát amely Ugaritból került elő. és a hangjegyeket képviselő ékjelekkel együtt rajta volt a hurrita – sumér ének szövege is. Ugarittól alig 200 km-re volt ÁRPÁD városa is (észak-keleti irányban). ARAD városa pedig csak kb. 100 km-re (dél-felé). SZITTYAVÁROS (Scythopolis) kb. 700 km-re, ettől pedig nem messze a galileai Názáret és Betlehem.
A Berkeley egyetem (California) három kutatója A. D. Kilmer régész, R. L. Crocker zenetörténész és R. Brown fizikus kellő kutatás után, egy kb. 4800 éves sumér hangszer, az un. ezüst hárfa pontos kb. 1 m2- es mását készítették el, tíz húrral felszerelve. Majd megszólaltatták a díszes hárfát és hozzáénekelték a hurrita szöveget és dallamot. 1976-ban hanglemezre vették az ősi zenét-éneket, s amikor elérkezett a nagy pillanat, hogy meghallgattuk az emberiség legősibb énekét- elállt a lélegzet, mert a felcsendülő dallamokból népünk lelkülete szólalt meg ismerős hangon. Mintha a magyar „TAVASZI SZÉL VIZET ÁRASZT” és a japán „CSERESZNYEVIRÁG (Sakura)” kezdetű népdalok édes testvérét hallottuk volna…
Szólt a zene, szállt az ének, megszólalt az idők mélye, s megrezdült a ma élők lelki húrja, mert magukra ismertek a dallamokban. Évezredek távolából üzentek az elődök: „Legyetek jók, hűségesek, erősek; őrizzétek az örökséget, a szépet, a jót. Gyógyítsatok, szépítsetek; varázsoljatok tavaszt magatok köré, sugározzatok fényt, hogy láthasson a világ. Áhítatban éljetek és éltessetek, ti vagytok a megújulás, az öröklétben. Hirdessétek az Örök Tavaszt, s lelketekben őrizzétek az égi dallamot. Ismerjétek meg a hóvirág titkát, mert ti vagytok a tavasz hírnökei, a világ reménysége…”
„Aki szeret, az énekel” - mondta Szent Ágoston. Milyen sok-sok szeretet lehetett édesanyáink szívében-lelkében, akik még a legnehezebb munka végzése közben is énekeltek. Énekeltek nagymosáskor, énekeltek kapáláskor, énekeltek aratáskor… énekeltek, daloltak, mert csordultig volt szívük szeretettel. Még nehéz napokon is derűsek voltak, mert lelkükben hordták a mennyországot. Szállt a dal, szállt az ének évezredek óta szakadatlan; erőt adva az élethez. És száll a tavasz üde leheletét hozó csodás ének ma is –Hungáriától-Dzsungáriáig. Egyformán csendül Magyarországon Sebestyén Márta hangján, vagy Ujgur földön a jogur törzshöz tartozó bájos Jinxingisz tiszta, csengő hangján. Rokon népünk e pacsirtájának dalai-szívből, lélekből jövő áhítatos imaként emelkednek az ég, a magasságos tengerég felé. Viszik az üzenetet: ÉLÜNK ÉS ÉLNI FOGUNK, MERT HISZÜNK AZ ÖRÖK TAVASZBAN, mert akármilyen hideg és akármilyen hosszú is a tél, a Mindenható csodálatos rendelése folytán MINDIG MEGJÖN A TAVASZ! MINDIG !
O.L.