A jó hagyománynak megtartó ereje van, kiegyensúlyozó tulajdonsága. A múltat kapcsolja egybe a jelennel. Tartalmasabbá teszi az életet, összetartja a társadalmat, s idegen környezetben megóv a beolvadástól, tehát önvédelmi tényező.  A hagyományok nem önmaguktól léteznek, azokat ápolni kell, hogy fennmaradjanak. Mindennapi életünkben azt látjuk, hogy különböző erők, érdekek vagy ütköznek, vagy egymást segítik, néha pedig eggyé válnak. Az erők egymásra hatása állandóan megfigyelhető, vagy érezhető. A szokások, a hagyományok is erőt képviselnek, ezért szerepük jelentősebb, mint ahogyan azt sokan feltételeznék. Hagyományaink jelentős részét képezik ünnepeink és az azokkal járó szokások.  

Amennyire hagyjuk ünnepeinket elkopni, kifakulni, vagy mások által háttérbe szorítani, olyan mértékben veszítünk saját önfenntartó erőnkből.  Ünnepeink egyik legszebbike Karácsony. Aki rágondol rögtön meghittség, öröm, fény, szeretet, jóság jut az eszébe. Mintha csoda történne a legtöbb emberrel; néhány napra megértőbbé válunk, törődünk másokkal is, s talán többet is mosolygunk. Bűvöletes időszak a csodák ünnepe: KARÁCSONY, Jézus születésének ünnepe. Azért kell ezt különösen hangsúlyoznunk, mert valakik feledtetni szeretnék az ünnep lényegét. Régen az emberek áldott Karácsonyt, vagy boldog Karácsonyt esetleg kellemes Karácsonyt kívántak egymásnak. Az utóbbi években viszont egyre többet hallani a “boldog ünnepeket”- ami általánosító, elkenő, összemosó, feledtető. December 25-nek neve van minden nyelven; magyarul Karácsony a neve és az Jézus születésének ünnepe. Talán még jobban tudatosodik ennek jelentősége, ha tudjuk, hogy közünk van az ünnep elhelyezéséhez. Ugyanis a szittya Dénes szerzetes tanácsára tették erre a napra Jézus születésének ünnepét. (mivel a tényleges születésnapot nem ismerték.) Az egyház 354 óta ünnepli Karácsonyt ezen a napon. Nekünk, magyaroknak Karácsony többszörösen fontos. Csodálatos elődeink magasztos ünnepe volt Karácsony és nem csak Jézus születése óta, hanem már előtte is sok-sok évezred óta.

Ez volt a várva-várt téli napforduló döntő jelentőségű időszaka az Egyenlítőtől északra élő népek számára. Már a régi korok embere megfigyelte, hogy december 21 körül legrövidebbek a nappalok és leghosszabbak az éjszakák. Látták, hogy télen kevesebb idejük volt a kinti munkák elvégzésére, mint máskor, és tűzifa is több fogyott, mert az éltető tüzet állandóan táplálni kellett a hideg és a sötétség miatt.

A pásztor emberek és azok, akik sokat bíbelődtek a csillagos ég figyelésével, azt is látták, hogy az év különböző szakaszaiban másként állnak és másként “járnak” a csillagok. Még az éltető tűz a Nap is “változtatja” felkelésének helyét és idejét. Voltak olyanok, akik e változásokat jelölték is, szikladarabokkal, földbe vert karókkal, később építményekkel is. Ők már tudták, hogy a téli Napforduló után, bár ha kicsivel is, de már hosszabbodnak a nappalok és rövidülnek az éjszakák. Ez a fordulat már ígéret volt arra, hogy ha hideg is van, de már belátható időn belül várhatják az időjárás jobbra fordulását. Reménység költözött szívükbe, hogy nem kell már sokat fagyoskodni, mert hosszú égi vándorútján “visszatér” hozzájuk a Nap. S a rőzsék lángjainál felhangzottak a reménység dalai, az első Naphimnuszok.  A reménységre mindig szükség volt. Mai lélektani kísérletek bizonyítják, hogy a reménységtől megfosztott élőlény tönkremegy. Emberi vonatkozásban az ilyen egyén (vagy nép) elveszíti életkedvét, alkotó készségét, s lezüllik. A reménytelenség állapotának fokától és időtartamától függően, különböző szakaszok figyelhetők meg. Főbb állomások a közönyösség, a lemondás, a búskomorság, önpusztítás. A búskomorság rokona - még ha ellentétnek látszik is - a mértéktelenség, az iszákosság, zabálás, a kábultság keresése, sírva- vigadás, önleértékelés, céltalanság.

CsodaszarvasA REMÉNYSÉG A JÖVŐBE VETETT HIT ALAPJA, az egészséges fejlődés mozgató ereje, az építő ember alapigéje, az életképesség mércéje. Az éltető hagyományokat csak balga, vagy rosszakaratú személy szólja le, mert ami közelebb visz valakit az Istenhez, az csak jó lehet. A régiek úgy hitték a Mindenható bölcs rendelkezését, hogy a sötétség uralmának végét a Nap “visszatérése” jelenti, s ennek ennek hírvivője a csodaszarvas, a sas, a sólyom, vagy a turulmadár. Ma is élő regös énekünk ennek az ősi hitnek elemeit tartalmazza:

“Csodaféle szarvasnak,
Ezer ága-boga,
Ezer ága-bogán,
Ezer misegyertya
Gyulladván gyuladjék...”
 

Közismert dolog ugyan, de mégis említeni kell, hogy csodálatos elődeink a Téli napforduló idején, ünnepélyes szertartás keretében Kerecsen sólymot, az ég madarát eresztették fel a Nap köszöntésére. A magasztos égi fény hírnöke a KERECSEN sólyom és az ünnepkör neve KARÁCSONY, így kapcsolódik egybe őseink hagyományaiban.  A Kassai Kódex írja 1245-ből, hogy “Krisztus születése ünnepén, a régi magyarok, a sólyom ünnepét tartják... Amikor a fiatalság az első, új sólymokat felrepíti, vezetőik énekelni szoktak, és buzdítani az ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetéből kiveszni ne hagyja... Az ünnep neve a nép nyelvén KARÁCSONY...” (Fehér Mátyás Jenő) Karácsony bűvöletes ünnepe - térben és időben a világ több részét kapcsolja össze. A régi időkben, Rómában ekkor tartották a legyőzhetetlen NAP ünnepét. Ekkorra teszik Hórus születését Egyiptomban, Mithráét Perzsiában. A Közép-Amerikai mayák régen KARÁCSONY táján ünnepelték a Nap születésnapját. Ma pedig a régi hit ötvöződve az újjal, egy napon tartják Jézus születése napját a Nap Újjászületésével. Maya felfogás szerint Jézus maga a Napisten. Mondák szerint Nimród szintén Karácsonykor született, s az első karácsonyfát az ő emlékére állították, sok ezer évvel ezelőtt. Majd hosszú ideig tiltva volt karácsonyfát állítani. Ha lassan is, de mégis feléledt ez az ősi szokás és különböző korokban, különböző helyeken, de végül is az egész világon elterjedt őseink szép hagyománya a KARÁCSONYFA állítás december 25.-én, Jézus születésének ünnepén. A karácsonyfa, fenyőfa, a magyar nyelv bölcselete szerint FENYŐFA = FÉNYFA, és tényleg az. Jézus születésével ősi ünnepeink megszentelődtek és ma lélekemelő meghittségben hirdetik a Világ Világosságának születését. Múlik a sötétség, enged a fagy, mert visszatér a fény. Ez az ISTENI FÉNY, KARÁCSONY ragyogása, sugározza be minden jóakaratú magyar életét, s cselekedeteinkben egész évben tükröződjön KARÁCSONY lelkülete!

 
“...Karácsonynak éjszakáján,
Jézus születése napján
örüljetek, örvendjetek,
nagyjó reményben legyetek!...”

(-csíkmadarasi betlehemes ének)

 MAGYAR TESTVÉR, BOLDOG KARÁCSONYT!

Orosz László

 

000.png

 

Ditró magyar község a Keleti Kárpátokban, a Gyergyói és a Görgényi havasok közötti részen fekszik.Lakói Istenszerető, derék emberek, akik hűen őrzik az ősi magyar hagyományokat. Orbán Balázs feljegyzésében maradt ránk egy nagyon régi és jellegzetesen ditrói karácsonyi népszokás: a madármise. Karácsony napja előtti Szent estén, az éjféli misén a pap azon szavaira, hogy “a madarak megszólalnak”, a gyermekek madár hangon kezdenek el csiripelni. Cserép sípokkal utánozzák a madarak hangját az egész szertartás alatt. Ezzel egyidőben elengedik a magukkal hozott madarakat. Mindez jellegzetes ditrói hagyomány. Sokan úgy gondolják, hogy a madármise és a madár eregetés az ősi időkbe vezet bennünket. Abba a korba, amikor a magyar fiatalok a téli napforduló idején - Karácsony táján - madarakat, első sorban kerecseny sólymokat eregettek a magasságos ég felé, hogy üdvözöljék a Nap “születését”. Pontosabban a Nap visszatérését. A sólyom napmadár és a két név - kerecseny és Karácsony - között kapcsolat áll fönn; nem csak formai és hangzásbeli, hanem tartalmi összefüggés is. Őskeresztény egyház atyák azt mondták Jézusról, hogy Ő a mi Napunk és Karácsony az Ő ünnepe. Az ősi magyar vallás régi szép szokása ötvöződött a Jézus-i kereszténység felfogásával. Ez sem véletlenül történt így, mert egy szittya szerzetes - kinek neve Dénes - javaslatára tették Jézus születésének emlékünnepét december 25-re. Ez már ősidők óta ünnep volt elődeinknél; az ősi magyar ünnep neve Kerecseny volt. E szép hagyományunkról több feljegyzés maradt ránk az 1200-as évekből. Például: “ Krisztus születésének ünnepén a régi magyarok a sólyom ünnepét tartják”.(1245) Vagy “ amikor Karácsonykor a fiatalság az első új sólymokat fölrepíti, Ithe mágus (táltos) szokott énekelni és buzdítani a magyar ifjúságot, hogy ezeket a dolgokat soha emlékezetből kiveszni ne hagyja”. Az ősmagyar vallás egyik legnagyobb ünnepe volt Karácsony. Ez többszörösen magyar ünnep.  

O.L.

 

000.png

 

Karácsony Jézus születésnapja, s talán nehéz elhinni, hogy minden évben volt karácsony évezredeken át, Jézus születése előtt is. Mondhatjuk, hogy ezek élő képei voltak az igazi karácsonynak. Nem fogja ez a gondolat megzavarni azok áhítatát, akik tudják a Bibliából, hogy Jézus is volt, mérhetetlenül régebben annál az időpontnál, melyben emberré lett, Augustus római császár korában. Ő maga mondta:,, Mielőtt Ábrahám lett volna, Én vagyok." A karácsony lényege az örvendetes jó hír, az Evangélium. Ezt hirdették az emberiség őskorában az égi követek, a csillagok, akkor, amikor az ember legnagyobb ellensége a tél volt. A téli sötétség, hideg, éhség, nyomorúság idején mutatták, a csillagok, hogy itt a téli napforduló. Még hideg van, még sötét van, de már itt a fordulat. Már nem lesznek hosszabbak az éjszakák, rövidülni kezdenek.

A csillagjárást ismerő bölcsek leolvasták az égboltról a biztató üzenetet és meghirdették a népnek: vége a tél hatalmának! Még egy ideig szenvedni kell, de most már kibírjuk, tudjuk nem tart már sokáig! Az emberek a barlang előtt rakták a karácsonyi máglyatüzet, mert még nagyon hideg volt, és nem értették egészen, hogy mit lát az ég jegyeiben a mágus, akit a régi magyarok táltosnak hívtak. Volt ezek között férfi is, nő is - a régi hit szerint a táltost az Isten választotta ki, még amikor anyja méhében volt. Az emberek nem látták azt, amit a táltos látott, de hittek neki, átérezték vele együtt, a reményt, a boldog elragadtatást. Fordulat. . . Fordulat!

Fordul az égen a csillagsereg, a „szűz” gulya, fordul a sors. A Himalája csúcsiról pontosan december közepén jönnek le az emberlakta völgybe a markhor zergék. Ezek a szent csodaszarvasok. A csodaszarvas a téli napforduló állata: mint égen a csillagok, úgy jelzik ők a földön az idő fordulását. Az eurázsiai művészetnek ez a kedves motívuma kész evangélium. A magyar ősköltészet ránk maradt kevésszámú töredékeiben is van nyoma ennek a csodaszarvasnak, mely a fényes napot agancsában hozza. Néha a napot, néha a szimbólumát, a kiterjesztett szárnyú sast, vagy sólymot. Ez az ősi szimbólum ismeretes a legrégebbi sumér templomokban, jelentése a boldog jó hír hogy, visszatér a fény, visszatér az erő.

A „visszatérő erő” sumérul: TUR-ULLU KARÁCSONY szavunk a hivatalos nyelvészet szerint a „napforduló” jelentésű szláv szóátvétele, a szláv szó eredete azonban tisztázatlan. Meggyőződésem, hogy mint legtöbb szláv eredetűnek bélyegzett magyar szó, ez is sumér eredetű. A magyar nyelvben örökölt szó, a szláv nyelvekben kölcsönvett kultur szó, melynek ősét hiába keresik az indoeurópai nyelvcsalád családfáján. Ellenben megvan a sumér nyelvben az egytagú gyök, melyhez később járulékok ragadtak, de amely már magában hordozza az igazi jelentés lényegét. Sumir G U R’sich wenden, sich gnadig zuwenden barmherzig gégén jem. sein, wenden, unwenden, drehen, stürzen, zurück bringen Delitzsch 109.1.

A szóban benne van a jóra fordulás fogalma. Karácsony, a téli napforduló mindig annak a magasrendű égi irgalomnak az ünnepe volt, mely egyszer megsokall minden szenvedést, minden sötétséget, és elküldi a megváltást. Nyilván ezért választotta születési idejéül a világ Megváltója. Még nagyon mély a magyar sötétség. Még nem szólnak a harangok. Csak a csillagok forognak némán, Isten rendelése szerint, de el kell, hogy hozzák az idő teljességét és el fog jönni a mi karácsonyunk is. Addig várjunk, higgyünk, reméljünk és szeressünk, de ne bántsuk egymást mi, akik a legárvábbak vagyunk. Nem leszünk mindig árvák. Jön a fordulat. Karácsony.

Áldott karácsonyt kíván- Bobula Ida

 

000.png

 

karacsony
A karácsonyi ünnepkör több ősi magyar ünnepet foglal magába. Ezek között van a Nap “visszatérésének” az időszaka, amikor is fiataljaink a régi időkben kerecsen madarakat eregettek az ég felé, hogy azok üdvözöljék a “visszatérő”, életadó Napot. Ugyancsak ekkor van Nimród újraszületésének emlékünnepe, amely kapcsolatban van a fenyőfával, a karácsonyfával. A FENYŐFA nem más mint FÉNYFA, melynek örökzöldje az örök életet jelképezi és reménységet sugároz életünkbe. Karácsonykor ünnepeljük a Názáreti Jézus születésének évfordulóját, ami a szeretet és reménység magasztos, diadalmas időszaka. Mindez népünk számára SZENT KARÁCSONY ünnepkörének áldásos ideje. A magyar népnek, a Magyar Nemzetnek a karácsonyi lelkületre van szüksége. Az abból áradó Reménység, Áldás, és Szeretet olyan megújító, éltető mennyei erők, melyek segíthetik népünk megerősödését, felemelkedését. Egy reményteljes, megtisztult és emelkedett tudat állapot az alapja a jobb és biztonságosabb magyar jövőnek.
 
ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDEN IGAZ MAGYAR TESTVÉRÜNKNEK!
 
Az Ősmagyar Egyház nevében:
Orosz László, Hajdú Nimród, Kovács Imre.
 
Szent Karácsony fénye ragyogja be minden magyar testvér életét egész évben, sőt azon túl is, egész életében! A Mindenható Isten áldja meg édes hazánkat Magyarországot és a magyar népet !

 

000.png

 

karacsony2012.PNG

A karácsonyi ünnepkör több ősi magyar ünnepet foglal magába:

Ezek között van a Nap "visszatérésének" az időszaka, amikor is fiataljaink a régi időkben kerecsen madarakat eregettek az ég felé, hogy azok üdvözöljék a "visszatérő", életadó Napot. Ugyancsak ekkor van Nimród újrasziiletésének emlékünnepe, amely kapcsolatban van a fenyőfával, a karácsonyfával.A FENYŐFA nem más mint FÉNYFA, melynek örökzöldje az örök életet jelképezi és reménységet sugároz életünkbe. Karácsonykor ünnepeljük a Názáreti Jézus születésének évfordulóját, ami a szeretet és reménység magasztos, diadalmas időszaka. Mindez népünk számára SZENT KARÁCSONY ünnepkörének áldásos ideje.

A magyar népnek, a Magyar Nemzetnek karácsonyi lelkületre van szüksége. Az abból áradó Reménység, Áldás, és Szeretet olyan megújító, éltető mennyei erők, melyek segíthetik népünk megerősödését, felemelkedését.Egy reményteljes, megtisztult és emelkedett tudat állapot az alapja a jobb és biztonságosabb magyar jövőnek.
ÁLDOTT KARÁCSONYI ÜNNEPEKET KÍVÁNUNK MINDEN IGAZ MAGYAR TESTVÉRÜNKNEK !
Az Ősmagyar Egyház nevében:
Orosz László, Hajdú Nimród, Kovács Imre.


Szent Karácsony fénye ragyogja be minden magyar testvér életét egész évben, sőt azon túl is, egész életében! A Mindenható Isten áldja meg édes hazánkat Magyarországot és a magyar népet!

 

000.png