Ki tudja merre, merre visz a végzet,
Göröngyös úton, sötét éjjelen.
Vezesd még egyszer gyõzelemre néped,
Csaba királyfi csillagösvényen.
Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Népek harcának zajló tengerén.
Fejünk az ár, jaj, százszor elborítja.
Ne hagyd elveszni Erdélyt Istenünk!
Ameddig élünk magyar ajkú népek,
Megtörni lelkünk nem lehet soha.
Szülessünk bárhol, Földünk bármely pontján
Legyen a sorsunk, jó vagy mostoha.
Keserves múltunk — évezredes balsors,
Tatár, török dúlt, labanc rabigált.
Jussunk e honban, magyar-székelyföldön
Szabad hazában élni boldogan.
Kigyull a mennybolt, zeng a hadak útja,
Csaba királyfi gyűjti táborát.
Szűnik az átok, kiapadt a kútja,
Szívünket égi öröm járja át.
Hiába zeng már gyűlöletnek árja,
Magáll a szikla, nem porlad tovább.
Imánk az Istent újra megtalálja,
Köszöntsd ma néped üdvöd hajnalán!
 

Az első két versszak a Székely Himnusz legismertebb változata, melyhez dr. Pap Gábor művészettörténész, kutató és tudós írt egy versszakot, mely pozitív kicsengésével a nemzet felemelkedését sugallja. A gondolat teremtő erejében bízva a jövőbeni építő események bekövetkeztét előrevetítve kifejlődhet olyan cselekvéssorozat, mely elindíthatja a felemelkedéshez szükséges eseményeket.

 

000.png