Mongólia Ulán Bátor (ma Ulaan Baatar) nevű városában él egy fiatal buddhista szerzetes, aki 1985-ben született. Sokan azt állítják róla, hogy már előző életében is láma volt több mint száz évvel ezelőtt.  Mondják, hogy sok csodálatos dolgot cselekszik. Képessége van arra, hogy felismerje a hozzáfordulók bajainak, betegségeinek alapvető okait. Meggyógyít embereket - még olyanokat is - akikre az orvostudomány kijelentette, hogy gyógyíthatatlanok. A jövőbe lát, ugyanúgy a múltba is. Békességben, összhangban él a szellemvilággal, mely bennünket körülvesz, és amely a legtöbb ember számára láthatatlan. Az előző életében történtekre is emlékszik. Egyszer elment egy helyre, mert azt mondta, hogy megtalálta azt a területet, ahová előző életében elrejtette szerzetesi ruháját, amiről csak ő tudott. Fölásta a földet - tanúk előtt - és ott volt a szerzetes múltszázadbeli öltözéke. Óvatosan kiemelte, megtisztította a régi szerzetesti ruhát és különleges alkalmakkor ma is hordja. - Shure Batbaatar írása  * Angolból fordította: Orosz László Ezt a mai igaz történetet angolul leírta - az Ősmagyar Egyház számára - Shure Baatbatar fiatal mongol írónő, aki szintén 1985-ben született és most “A mongolok titkos története” feldolgozásával foglalkozik. Magyarbarát. E történet Los Angelesben lett rögzítve: 2012. június 30.-án. Az írónő személyesen ismerte a szerzetest, és aki az ő múltjából és jövőjéből is megmondott sok mindent. A múltból még olyan dolgokat is említett a fiatal szerzetes, melyeket csak az írónő ismert.  Erről a szerzetesről csak kevesen tudnak.

O.L.

749-ben, a „föld-ökör”évében egy rendkívüli képességekkel megáldott buddhista szerzetes érkezett a himalájai királyságba, Tibetbe. Rimpoche mester a „Tej tengerének földjén” született (ez a mai Pakisztán). Ősi regék szerint e megvilágosult személy még az elmúlás fölött is diadalmaskodott, mert amikor a tanításokat Tibetbe vitte, már ezer éves volt. Magával vitt egy különleges, titkos tervrajzot is, a megvilágosodást segítő rejtélyes rajzot a SHI-TRO MANDALÁT. Amint tudjuk, a mandala olyan különleges rajz, festmény, vagy tárgy, ahol a formák, alakzatok, vonalak összességének (főleg kör, négyzet, háromszög, csigavonal, horogkereszt, inda, virágszirom stb.) erőfejlesztő, erőalakító és irányító tulajdonsága van. Megtervezése, megrajzolása, elkészítése hosszadalmas folyamat, bensőséges szertartás, melyet csak testileg, lelkileg, szellemileg megtisztult, jó szándékú személy végezheti el.    

A nyugati mester mandalájának olyan erőteljes hatása volt, hogy már a puszta látása is megszabadított az előző életekből cipelt káros következményektől, és fölkeltette az együttérzés, szeretet, segítőkészség érzéseit.    Mielőtt eltávozott, megmondta, hogy tanításai egy napon más országokba is eljutnak. „Amikor a vasmadár repülni fog” –mondotta; -„meg van írva, hogy a tanítások nyugatra kerülnek.”    

2000-ben „a vas sárkány” évében a tibeti művészet egy mestere és munkatársai ezt az ősi tervrajzot elvitték a kaliforniai Glendale-be, ahol ennek alapján 3 síkú, térbeli mandalát építettek, mely az első ilyen jellegű kegytárgy az Egyesült Államokban. E kis építmény kb. 3 méter magas és kilenc hónapig dolgoztak rajta, főleg tibeti menekültek. Ők a kínai pusztítás és elnyomás elől menekítették a tibeti műveltség és vallás e fontos emlékét. Ezek a Nyingma rendhez tartozó szerzetesek nagyon komolyan veszik a mások megsegítését, ezért hozták létre e tér-mandalát is. Az ő felfogásuk szerint a megfelelő módon készített mandala felerősíti a jó erőket, ezzel csökkenti a káros erők hatását. Ők is – ugyan úgy, mint a navaho (dineh) indiánok – készítenek színezett homokból gyógyító mandalát is, melyet használat után elgereblyéznek. Az egész folyamatot elejétől végéig (tervezés, elkészítés, használat), ima és ének kíséri.    

A tér mandala ritkább, a sík mandala gyakori. A sík mandala nyugaton sem ismeretlen, sok keresztény székesegyház, templom őriz ilyen kör alakú ábrákat, főleg színes üvegablakok formájában.    

Magyarországon is szép példányai maradtak fönn ennek a titokzatos alakzatnak, melynek titkát középkori templomépítőink és művészeink még ismerték.    Hazánkban a budai Mátyás templom (Boldog-asszony temploma) bejárata fölött látható ennek szép emléke. Sőt néhány vidéki templomunk un. kazettás festett díszei között is találunk ilyen ősi jelképet. (pl. Megyaszó*) Természetesen annak nincs jelentősége, hogy rozettának, mandalának vagy másnak nevezi valaki. A lényeg az, hogy létezik és jó hatást fejt ki, ha tisztán tartják és hisznek benne.

T. Watanabe és O. L. *Kálnok, Kraszna, Magyarvalkó,

Maksa, Oravka templomaiban.

A megvilágosodott szittya bölcs legelső, nyilvános beszédét a Benáres melletti „ Szarvas Parkban” tartotta.  A tanítás nagyon gyakorlati jellegű volt. Buddha itt kijelentette, hogy a hithű egyénnek két szélsőséges túlzástól kell tartózkodnia: az egyik az önzés, (önmagasztalás, stb.), a másik az önmegtagadás ( önmegalázás, stb.).  Az önzés alacsonyrendű, közönséges gondolkodás eredménye; az önmegtagadás pedig fájdalmat okozó, értelmetlen felfogás.  Mindkettő helytelen és káros.  Létezik viszont a középső út, az egyensúly és a jó élet útja.  Ez gondolatban,szóban, akaratban és cselekedetben mértéktartó módon nyilvánul meg.  Ez az életfelfogás tisztánlátáshoz, bölcsességhez vezet. Gyümölcse a nyugalom, az igaz tudás, megvilágosodás, és a „paradicsomi” tudat állapot.  

Első igehirdetésében Buddha ismertette a négy alapigazságot:  

1. Létezik szenvedés.  
2. A szenvedés fő okozói a vágyak.  
3. A szenvedés megszűnik a vágyak megszűnésével.  
4. Ez az állapot elérhető a középső úton haladással.  

A legelső tanításban nem volt szó sem a teremtésről, sem a világról, sem annak lakóiról.  Nem tartalmazott ígéreteket arra nézve, hogy életünk mentes lesz minden fájdalomtól, ha imádkozunk, vagy szertartást végzünk, vagy áldozatokat hozunk.  Nem ígért égi közbenjárót.  Buddha nem tartotta magát Megváltónak, olyan személynek, aki magára vállalná az emberiség bűneit.  Mindenki saját maga felel tetteiért.  Szerinte a magasabb rendű élet célja és jutalma nem egy külső helyzet, hanem egy békés, nyugodt tudat állapot. Nem egy elképzelt mennyország, hanem egy kiegyensúlyozott élet itt a Földön.  A jövő nincs rögzítve, hanem változtatható. Mindig alakítható, és soha nincs befejezve. Az ember saját maga teremti meg sorsát cselekedetei által, és ezzel saját életének mesterévé válik.  Buddha csak mutatja a helyes utat.  

Ez a déli buddhizmus, ( theravada”) tanítása, ami jelentősen eltér északi iskoláitól.  A buddhizmusnak, ugyanúgy, mint a kereszténységnek, több ága van.   Emlékezzünk arra is, hogy úgy Buddha, mint Jézus a szittya népcsaládból származott.  

Orosz László

A pálos rend névadó védőszentjének és szellemi atyjának élettörténetét Szent Jeromos írta meg latin nyelven a IV. század végén. Az egyiptomi thébai remete, Szent Pál fiatalkori éveiről így írt: „Decius (249—251) és Valerianus (253—260) császárok uralkodása idején szerte az egész birodalomban ismét üldözték a keresztényeket. [...] Ekkortájt Théba városában egy fiatalember, Pál [...] Istent mindenek fölött szerető lélekként a keresztényüldözések kezdetén igyekezett bátran szembenézni a veszedelmekkel, ám az emberi félelemtől ő sem volt mentes, ifjú kora miatt még nem volt elég erős, [...] s a hegyek szabdalta pusztaságba menekült. Mialatt az üldözések végeztére várt egyre jobban megszerette a zord, sziklás sivatagot, ami nappal katlanforróságúra hevült, éjszaka pedig dermesztő hidegnek adott otthont. Jártában-keltében végül egy olyan hegyre bukkant, amelynek lábainál jókora barlang rejtőzött. A bejáratot eltorlaszoló követ nagy nehezen odább gördítette, s várakozással telt kíváncsisággal nézte a barlang mélyébe vezető tágas járatot." Nagy valószínűsége annak, hogy a thébai nyugati parton lévő legmagasabb hegy északi lábánál ugyanerre a helyre bukkantak rá fiatal magyarok 1997. január 7-én. Az ókori sziklasír szívében a remeték egy kicsi sziklakápolnát vájtak ki, melyet az ítélkező Krisztus freskójával díszítettek (Jelenések Könyve 4). A thébai remeteközösséget egy új vallás hívei irtották ki a korai középkorban. Krisztus arcát kivésték, testére arab nyelvű „Mohamed" és „Allah" feliratokat karcoltak. A kápolnától néhány lépéssel balra a glóriás, életnagyságú szerzetes freskója valószínűleg a thébai sivatag messze földön híres szentjét: Remete Szent Pált ábrázolja. A 2000. Szent Évre készülve a budai sziklatemplom tabernákulum kápolnájába a magyar pálosok beépítették e sziklakápolna másolatát. Mindkét kápolna — Thébában és Budapesten — a folyó nyugati partján és a hegy lábainál található. A tabernákulum kápolna a Taposiris Magnai Magyar Régészeti Misszió és az Egyiptomi Magyar Ásatások Baráti Körének ajándéka a Szent Évre

Ruzsinszky Klementina

Fotó : A Gellérthegyi sziklakápolna - Lenygyák András