Tatán innen, de Tatabányán túl. az M1-s autópálya, a bécsi országút mellett, a táj teraszos földrajzi vonulatába belesimulva terül el a közel kétezer lakosú kisközség: Vértesszőlős. A falu mellett csörgedez, a kis Átalél, amely valaha folyó lehetett. Ezt bizonyítja az e vidékre oly jellemző teraszos tájegység, amelyet a hajdan volt folyó hordaléka, a szél építő ereje és a földkéreg mozgása alakított ki olyanná, amilyen ma. A környéket a természet kegyesen, csodálatos harmóniával ötvözte egybe, amit csak a Vértesszőlős mellett elterülő mésztufa bánya föltúrt „rendezetlensége" bont meg. Szerencsére. Mert ebből a bányából kerültek elő 1962-től kezdődően azok a leletek, amelyeknek alapján a paleontológusok (az ásatag csontok tudományával, vagy még egyszerűbben az őslénytannal foglalkozó tudósok, kutatók csoportja) megállapították, hogy a mai Magyarország területén, itt Vértesszőlős környékén időszámításunk előtt, úgy 600 000 körül (a jégkor középső szakaszában) emberek vagy régészeti szóhasználattal előemberek éltek. Ezek korban a jávai, a kínai és az észak-afrikai előemberekkel voltak egyidősek.

A felfedezés és annak közzététele óriási szenzációval hatott szerte a világon az archeológusok, de a közvélemény körében is. A feltevés addig ugyanis az volt, hogy a jégkorszak éghajlatának ebben a korai periódusában a kontinensek (szárazföldek) belsejében nem volt emberi élet. Ez az összefüggő jégréteg egészen a Kárpát-medencéig ért. És jött a lentebb már említett felfedezés, amelynek története sc-fi-be illenék. Ám minket jobban érdekel a tudomány által elénk tárt valóság, amely bebizonyítja, hogy ősünk a vértesszőlősi előember lehetett, és amelynek most nyomába szegődtünk. Nagy segítségünkre volt ebben a nyomozásban dr.Dobosi Viola, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze, aki avatott szakértője ennek a kornak, aki személyesen is részt vett a mésztufa bányában a leletek feltárásánál. A feltárás történetét és eredményét sommázva mondjuk el. Íme...

Pécsi Márton akadémikus, a földrajz professzora 1962- be, egyetemista gyerekeivel és tudományos munkatársaival kirándulást tett ide a Vértesszőlősi mésztufa bányába. Egyrészt a teraszrendszert tanulmányozták geomorfológiai szempontból, másrészt megtekintették a bánya állapotát. A vizsgálat közben a mésztufa rétegek között fekete, égett csontokat és helyidegen anyagokat találtak: kovát és kvareilot. Feltételezték, hogy ezek az anyagok idegen segítséggel kerülhettek be a mésztufa bánya szabályos rendjébe, ez pedig nem lehetett másképp, csak emberkéz által. A következtetés: itt embertelepülésnek kellett valamikor lennie. Pécsi professzor összegyűjtötte a leleteket, és elvitte Vértes Lászlóhoz, aki kétkedve fogadta a hírt. Nem akarta elhinni, hogy a mésztufa közötti rétegekben ilyen „kincsek" rejtőzhetnek. Kétkedésén azonban erőt vett a kutató kíváncsisága, és 1962-ben „expedíciót"szervezett a vértesszőlősi bánya feltárására. Az expedíció két emberből állott: jómagából és Kretzoi Miklós geológusból. A kutatások júliusban kezdődtek meg Pécsi Márton vázlata alapján, Akkor nem kerültek elő frissebb leletek, csak üszkösödött csontmaradványok, és kova-, valamint kvaréit törmelékek. Aztán 1963-ban újabb „kirándulás" történt Vértesszőlősre. Akkor már kiterjedtebb munkálatok folytak kora nyártól kezdődően egészen a tél beálltáig.

A Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Magyar Nemzeti Múzeum megfelelő anyagiakkal, a lehetőségekhez mérten támogatta az ásatásokat. Az 1964-es és az 1965-ös év munkájának az eredménye két régészeti és egy őslénytani lelőhely megnyitása volt. A régészeti lelőhelyek a római számmal jelzett I. és III- as, az őslénytani a II. számú. Az I. számú régészeti lelőhelyről a következők bukkantak napvilágra: őskori életre utaló nyomok, összetört állatcsontok, tűzhelymaradványok, kész kőeszközök, és az eszközök gyártásánál keletkező hulladék szilánk zsákszámra.

Az őslénytani területről ez valószínűleg valamikor egy természetes hasadék volt, amibe belepotyogtak az állatok és ott elpusztultak,—lerágott és hosszában felhasított csontokat leltek. És akkor előállt az egyik fiatal munkatárs, nevezetesen az a Dobosi Viola, aki a történet megismerésében segítségünkre volt — s tenyerét nyújtotta Vértes László felé. amelyben henger alakú, alig két centinél hosszabb fogat tartott, rajta a jól kivehető jellegzetes zománcredőkkel. Ez nem volt más, mint a Trogontherium, azaz magyarán: őshód-fog, amely egyidős volt a vértesszőlősi édesvízi mészkővel. A következtetés és bizonyítás alapján kiderült, hogy a kutatók megtalálták Közép-Európa első, biztos előemberi leletét, amely lelet egyben telep is, s ez a világon az első volt abból a korból; tűznyomokat találtak, amelyek a legősibb tűzhasználat nyomai voltak? choppereket (kavicsból készült vágószerszám) találtak, amelyek utaltak Európa akkori benépesedési körülményeire.

Ez már szenzációszámba ment, ez már óriási érdeklődésre számottevő leletnek számított. Azt tartják, hogy a bátraké a szerencse. Ezt ki lehetne egészíteni annyival, hogy a türelem és kitartás is hozhat szerencsét. És hozott. Az események ezek után szinte felgyorsultak (persze a valóságban ez nem ment ilyen egyszerűen, a kutatások még nagyon sok munkát, sziszifuszi erőfeszítést követeltek a régészektől). 1965 januárjában az 1964-eásatások értékelésénél gyerekfogra, mégpedig tejfogra lelt Dobosi Viola, ugyanebben az esztendőben egy sziklatömb széthasításakor egy emberi tarkócsont bukkant elő. A gyerekfog a Homo l, a tarkócsont a Homo II.(másképpen Sámuelnek nevezték el) számozást kapta.

Ez volt az a lelet, ami ős vagy előembertől származott, s amilyent még ebből az időből csak Mauerben (Németország) és itt, Vértesszőlősön találtak Európában. A szerencse, amely nem hagyja el az alapos tudással rendelkezőket, egyértelműén Vértes László és régésztársai mellé szegődött. 1967-ben az újabb régészeti lelőhely (immár a III. számú) feltárásánál megkövesedett emberi lábnyomokat találtak. A siker teljes lett. Bebizonyosodott az a feltevés, hogy a pleisztocén (jégkor) középső szakaszán, itt, Vértesszőlősön élt a Homo (erectus seu sapiens) paleohungaricus, ami magyarán azt jelenti, hogy az embertan részéről nem dönthető el világosan, hogy csak felegyenesedő (erectus) előemberről van szó, vagy pedig már az értelmes (sapiens) ember őséről, tehát a mi őseinkről (Thoma Andor antropológus meghatározása.) Azt viszont eldöntötték, hogy koruk az időszámításunk előtti félmillió évre tehető. A talált leletek fölé két épületet emeltek: az egyiket Sámuel kapta, a másikat a megkövesedett emberi lábnyom fölé építették.

Ezzel 1968-ban két bemutatóterem nyílt a nyilvánosság számára. Jelenleg az ásatások szünetelnek Vértesszőlősön. Az idáig elért kutatások eredményeit kollektív munkaközösség dolgozza fel, aminek közzétételével még várni kell. A munka alapos elemzéséhez több évre van szükség, aztán újra megindulhat a munka kint a terepen a mésztufa bányában.

Petrenka János

Megjelent a Fáklya 1965 augusztus 21-i számában.

Szegvár - Tűzköves vidékén találták meg a magyar ősműveltség egyik legnagyobb lelőhelyét, melynek feltárt része 11 hektár. A magyar múltnak ezt a szakaszát "Tiszai műveltség" néven tartja számon a régészet. A Szegvár - Tűzköves környéki leletek kora kb. 5600 - 7000 év. Itt a lakóházak mellett korai templomainkat is megtalálták. E vert falú szentélyekben vallási tárgyak, szobrok, edények kerültek felszínre, némelyiken jelképekkel, sőt írásjelekkel. Az itt talált kb. 5600 - 7000 éves tárgyak sok meglepetéssel szolgáltak.

Az egyik talpas tál belsejébe egyenlőszárú Napkeresztet festettek fehér festékkel. Feltűnően ízléses az az agyag kehely, amelyben valószínűleg gyógyító italt tartottak. Ezen a kelyhen nem a díszítést szolgáló 2X6 pont fedezhető fel. Az egyik hat pontos csoport a kehely külső, felső pereménél, a másik a kehely külső aljánál található. Feltevés: elődeink a hatos számot alkalmazták, amikor valaminek a HATÁSÁT akarták fokozni, hiszen a HATÁS szó töve HAT.(Lehet, hogy a sumér eredetű dobókocka hat oldala, illetve a rajta lévő pontok hátterében is ez áll) A (feltehetően gyógyító) kelyhen hat-hat pont található. Ez kimondva HATHAT, tehát a gyógyhatást növelheti (kétszeresen). Az talán már túl merészen hangzik, hogy ez azt is jelenti, hogy az őslakosság már akkor is magyarul beszélt. E feltevésre a pontos választ további bizonyítékok felszínre kerülése fogja megadni. Egy biztos, az hogy a Pusztaszer környéki régészeti leletek a magyar ősműveltség jelentős részét képezik. A Tiszai-műveltség, a Kőrös-műveltség, a Bükki-műveltség stb. mind-mind hazánk sok ezer éves műveltségének ősi központjai. A Pusztaszerhez közeli Szegvár- Tűzköves környéki ásatásoknál került elő az u.n. "Sarlós Isten" híres szobra is. Ez a terület már kb. 7000 évvel ezelőtt gabonatermő vidék volt. Megtermett itt az árpa, búza, rozs, zab. Az itt élő ősünk házakat épített, falvakat létesített, templomokat, szentélyeket állított, szerszámokat készített, vetett, aratott, dolgozott, imádkozott, alkotott. Műveltségük kimagasló voltát szép edényeik, szobraik is mutatják. A szentélyekben lévő tárgyakon rovás jeleket találtak, feltehetően hálaadó szöveggel, imával.  

Ezért hívja a U.C.L.A. régésze, Maria Gimbutas el jeleket "SZENT ÍRÁS"-nak. Hazánk ezen részének fejlett ősműveltségéről László Gyula régészünk is írt. (Vértesszőlőstől Pusztaszerig, Gondolat Kiadó, Budapest, 1974., 71. oldal.) Érdemes odafigyelni: "Amiként a szellemi élet rejtett titkait is felfedezte az ásató és megfigyelő, akként szerzünk ismereteket a gabona aratásának és tárolásának módjáról, a len feldolgozásáról, a kobaktökből készült edények használatáról, s a falusi élet minden korabeli, apró részletéről. A falusi ember a tűzkövesi ásatások leletei között valósággal “otthon érezheti magát”, úgyszólván mindent megtalál itt, amit ő maga is használ mindennapi munkája során. A voltaképpeni falusi élet tehát a tiszai műveltséggel kezdődött az Alföldön”. Tehát itt már nem ősemberről beszélünk, hanem a mai emberről, aki Magyarország e részén 6500-7000 évvel ezelőtt, (sőt már korábban is) hatalmas műveltséget hozott létre. Ennek az ősmagyar műveltségnek sok tárgyi emléke ma is létezik. Ezek egy része a szentesi múzeumban van, más ide vonatkozó tárgy pedig a híres szegedi múzeumban. (Ennek volt igazgatója egy időben Móra Ferenc régész, író.) Ezen a vidéken előkerült ősi emlékek mind bizonyítják e hely fejlettségét, fontosságát, ősiségét. Szentélyek, templomok megléte, írásrendszer ismerete, művészi kelyhek, tálak, szobrok, szerszámok előfordulása mind arról tanúskodik, hogy itt magas szintű szellemi, lelki élet folyt, kiegészülve mezőgazdasági és művészi értékekkel. Atilla király tudósai biztosan ismerték e hely fontosságát, jelentőségét. Ez lehetett az egyik tényező a király nyári fővárosának kiválasztásánál.

Ezzel jelezve, hogy az ő uralma az előző műveltségek folytatása. A másik lényeges tényező a hely kiválasztásánál, az itteni energia sugárzásának minősége. Ugyancsak jelentőséggel bírt az is, hogy a hely fekvése, a bolygókhoz, csillagokhoz való viszonya kedvező volt. Mondjuk ki végre, hogy e terület elődeink számára szent volt. Árpád nagyfejedelem és vezérei folytatták ezt az általuk ismert hagyományt és SZER -PUSZTASZER-Ó-PUSZTASZER környékén tartották a híres országgyűlést, a SZERT. Ez a hely ma is szent, de különböző érdekrendszerek elárasztották sok, nem odavaló dologgal, mely csökkenti, zavarja a kedvező erők összhangját. Kötelességünk e szent hely tisztaságának megőrzése. Lelki csoportjaink figyelmébe: folyamatos ima őrséggel, szent énekekkel, valamint a magyar gyógyító zenével-, síppal, dobbal, nádi hegedűvel- tisztítsuk, gyógyítsuk, őrizzük, fejlesszük e szent terület építő hatását, erejét. Dobjainkkal kapcsolatban: csak hiteles (felszentelt) és megfelelő hangolású “lelkes” dobot használjunk. A dob üteme legyen összhangban a hely erőterével. A síp, a nádi hegedű dallama ne bánkódó, panaszkodó, vagy elszomorító legyen, hanem tisztító, éltető, lélekemelő, reménységet sugárzó, buzdító és hálaadó. Az országgyűlés pedig minden évben legalább egyszer tartson itt ünnepi ülést.

Szép lenne, ha képviselőink erre az alkalomra különböző korok történelmi, magyar öltözékeiben jelennének meg, vagy szebbnél-szebb magyar népviseletben. A folytonosságot, az együvé tartozást külsőleg is ki kell fejeznünk. Erre az alkalomra az elszakított magyar területek magyarságának képviselőit is meg kell hívni. Történelmi Magyarország területe egy csodálatos földrajzi egység; ez a Kárpát - medence. Nekünk őshazánk, ez szentföld és minden talpalatnyi részét számon kell tartanunk és meg kell becsülnünk.

A Szegvár-Tűzköves környéki ősműveltségen kívül több tucat magyar-földi ősműveltség létezett. Puszta felsorolásuk is több oldalt töltene meg. Példaként néhányat mégis meg kell említeni. Zengővárkony, Tordas, Tatárlaka, Kökénydomb mindenki előtt ismeretes. A Miskolc-Avastető szerszámkészítő műhelye több, mint tízezer éves. Istállókő, Szeleta, és a többi bükki barlanglelet kora több, mint 40,000 év. Istállóskőn találták a 3 lyukú furulyát. A tatai karcolt napkereszt kb. 50,000 éves. Subalyuk a Bükkben szintén hasonló korú. A budi Várhegy műveltsége, Süttő, a bükki Lambrecht barlang, Vértesszőlős leleteinek valódi kora kb. félmillió év. Milyen alapon nevezzük e helyeket a magyar ősműveltség részeinek? Ugyanolyan alapon, ahogyan a Peking melletti ősember leletet kínai ősembernek tekintik; Egyiptom, India stb. ugyanezt teszik és egyiptomi, indiai műveltségről beszélnek. A hazánk területén talált leletek a magyar ősműveltség emlékei. Mindezt csak azért kell megemlíteni, hogy emlékezzünk arra a tényre, hogy a Szegvár-Tűzköves, Zengővárkony, Tordas, Tatárlaka, Kökénydomb leletei nem a legrégebbiek, hanem a legfejlettebbek közé tartoznak. Mai ismereteink szerint még írásbeliségünk kezdeteit is jelzik.

Orosz László

2005 áprilisában hallottunk először a boszniai piramisokról. ”Most már az ötödiknél tartunk” - mondta Semir Osmanagic, az ásatás vezetője. Ezek a Nap, a Hold, a Sárkány, a Föld és a Szeretet piramisai. Ma már ezrek látogatják a Visoko fölötti feltárásokat, de a ”hivatalos” régészek többsége mégsem veszi komolyan a leleteket.    

Osmanagic időt, pénzt, fáradtságot fektetett abba, hogy megismertesse a világgal a boszniai piramisokat. Texasból tért haza, hogy személyesen vezethesse az ásatásokat. Könyvbe foglalta össze az eddigi eredményeket, valamint feltevéseit. A könyv címe:” Bosanska piramida unca”. Korábbi írása a majákkal foglalkozik, akiket a Pleiades csillag csoportból származtat – Atlantiszon keresztül. A visokoi Nap piramist kb. 12.500 évesnek tartja. Szerinte a boszniai piramisok jelenléte, feltárása oda vezet, hogy Európa őstörténetét teljesen újra kell írni.    

E kérdésben a végszót még nem lehet kimondani, hiszen a feltáró, kiértékelő munka folyik. Jelen pillanatban talán megfelelő lenne piramis hegyekről beszélni, melyeket emberkéz alakított azzá aminek ma látszanak.Kevesen beszélnek viszont arról, hogy visokoi lehet együttesnek magyar vonatkozása van. Az már bizonyított tény, hogy a piramis csoport alatt alagút rendszer húzódik. Többek közt az egyik alagút bejáratánál a falra magyar rovásjelek vannak karcolva-vésve. Ezek korát pontosan még nem ismerjük, de a jelek határozottan magyar rovásbetűk. Még homályos fénykép felvételek alapján is felismerhető a jelek nagy része. Ezek között vannak a következő magyar jelek (abc sorrendben): a rovás jeleket pótoljuk stb. (Ezek a B, C, J, Ö, P, R, S, U betűk.)    Annak megállapítása, hogy mikor, s hogyan kerültek oda még nem ismert, s az sem, hogy kapcsolatban  van e a piramisokkal, vagy későbbi keletkezésű. Ez a terület többször történelmi Magyarország részeként katonai őrvidék volt és egyidőben a manicheus eredetű keresztény bogumilok egyik működési területe. Kár hogy a bosnyákok elfelejtették ősi vallásukat és azt is, hogy ők nem szlávok. A bosnyákok javarésze besenyő eredetű.    

”A besenyők történetét és eredetét illetően teljesen téves tanítások  vannak forgalomban” - mondta Szilvay Gyula 1984-ben. Ő az egyik ősi besenyő család tagja, aki adatait édesapjától és Baróti Beke Dénestől az utolsó besenyő fővezérétől kapta. Egészen 1925-ig voltak törzsi összejöveteleik Budapesten, a IX .kerületi Páva utcában. Ott ismertették a besenyő nép múltját.    A törzsi hagyományokat a Beke Tomja, Szilvai, Pető, Konkoly- Thege családok ápolták. A törzs története szerint ők nem hogy támadták volna Árpád hazatérő népét, hanem ők voltak a magyarság hátvédei. S mint hátvédek olyan jól teljesítették feladatukat, hogy Árpád nagyfejedelem, a besenyők vezéréhez adta saját leányát Ágacskát.    

A besenyőket a sumér időkben KANGÁR (Kiengira) néven ismerték, majd idők múlásával egyik águkat ÚZ-nak nevezték. Kr.e. 53-ban a pártus-úz sereg verte meg a római Crassus csapatait. Az úz hadsereg élén Bisse vezér állt. Ettől kezdve az úzok győztes részét Bissenyi-Besenyő néven kezdték nevezni. Osmanagic talán nem tudja, hogy az ő neve a besenyők úz ágával kapcsolatos.    Az úzok elkerültek a Kaukázus vidékére is, sőt távol keleten is megtaláljuk őket: ogúz = keleti úz. Magyarország több részén kaptak szállásbirtokot, (Úz völgy, Nándorfehérvár vidéke, Cegléd környéke, Miskolc mellett, Mátraverebély, Sopron, Bars megye stb.) Magyarország déli határőrvidékén telepedett meg jelentős részük, ez a mai Bosznia.    Mindezt azért kellett megemlíteni, mert fontos tudni, hogy Bosznia lakosainak nagy része besenyő származású. Természetesen nem minden boszniai lakos besenyő, hiszen a török megszállás alatt, majd Mária Terézia idejében téridegen elemek is keveredtek közéjük. A török uralom tönkretette életvitelüket, gondolkodásukat; a pánszláv szervezők pedig nyelvüket, s öntudatukat. Valószínűleg ma már nagyon-nagyon kevés bosnyák tudja azt, hogy ők besenyő eredetűek.    

Visoko besenyő terület; az eredeti besenyők pedig magyarok rokon népe. Mindez nem feltevés, hanem tény. Mindegy, hogy tetszik valakinek vagy sem!    E száraz tények említése után, talán megengedhető bizonyos elmélet vizsgálata is. Ennek rövid összefoglalása a következő: a visokoi piramisok a 44° északi szélesség és a 18° keleti hosszúság metszés pontjai közelében találhatók (a mai beosztás szerint.) A régi időkben is volt hasonló jellegű jelzés; például az egyiptomiak részére a Nagy Piramis vidéke volt a 0°-0°, minden irányban. Ez ma 30°-30°. A mai keleti hosszúság 18.°-a mentén elindulva dél felé az Adriai tenger partján fekvő Dubrovnyik közelébe jutunk. Észak felé haladva a 18° közelében, attól jobbra találjuk többek között a következő helységeket: Nekcse, Siklós, Pécs, Mánfa, Mágócs, Siófok, Öskü, Komárom, Nyitra. Talán még ide sorolható a Balatonalmádi mellett fekvő Szentkirályszabadja is. Első látásra nem mond sokat e felsorolás. Viszont ha figyelembe vesszük azt a felfogást, mely szerint Földünk felszínén és a felszín alatt láthatatlan erővonalak futnak szinte minden irányba – akkor sok minden értelmet nyer. E vonalak mentén égi és földi erők áramlanak - mondja e feltevés - és ahol az erővonalak találkoznak ott fokozott erőkiáradás észlelhető. A régiek tudói ismerték e helyeket és oda szentélyt, templomot, várat, iskolát, vagy más fontos létesítményt helyeztek. Hazánkban is létezik több ilyen erővonal és erőhely, (sokan szeretik a szakrális kifejezést használni.) E helyeken többfajta erő nyilvánul meg: léteznek gyógyító, tisztító, erősítő, nyugtató, pihentető, a gondolkodást és tisztán látást segítő, beavató szent helyek.    Úgy tűnik, hogy a 18.° hosszúsági vonal maga ilyen erő közvetítő jelzés, vagy pedig az erőcsatorna annak közelében, de vele párhuzamosan halad. Ha e feltevés igaz, akkor a felsorolt helységek nagy részénél erre vonatkozó létesítmény, tárgy, természeti megnyilvánulás létezhet. Kolostor, kápolna, templom, vár, hegy, domb, forrás, kút, öreg fa, különleges alakú szikla, liget, üde növényzet jelzi e fontos helyeket. Néha még műszerrel is kimutatható az erő jelenléte.      

Az említett helységek közül Nekcsén lovagrend kolostorba, Siklóson vár; mellette Máriagyűd egyik legrégibb zarándokhelyünk, ahol kegytemplom, kolostor, gyógyforrás, szent kút jelzi a hely szent voltát, ahová már 1148 –előtt is zarándokoltak.Mánfán templom, Mágócson bencés kolostor, Öskün régi körtemplomunk ritka példánya látható. Szentkirályszabadján pedig a világ egyik legjobb ivóvize található. Pécsen a Ferences és Domonkos kolostoron kívül sok fontos hely létezik. Ne csodálkozzon senki, ha majd Pécs mellett piramis hegyet, ősi szentélyt, magyar rovásírás emléket találnak, mert ott van, csak fel kell tárni! A pécsi Havihegyen történt az a csodálatos esemény, hogy a Boldogasszony nyári hóeséssel mutatta meg egy építendő templom helyét.     Pécs környékén már 318 körül virágzott a kereszténység egyik formája az u.n. Áriánusz kereszténység, mely közel állt az eredeti, ősi pártus-hun kereszténységhez. A gyönyörű székesegyház Szent István idejében épült, mégis bizonyos részei a pártus hatást őrzik. Pécs környéke a magyar ősvallás beavató helye volt.    

Hasonló fontosságú Nyitra vidéke is. Itt már Szt. István előtt is létezett ősi, magyar keresztény templom. A nyitrai vár Szt. István egyik kedvenc helye volt és környékét is gyakran felkereste. Még az ő idejében is léteztek az itteni táltos-mágus kiképző iskolák, melyeket nem csak, hogy nem üldözött - hanem tevékenyen támogatott. Feltehetően itt is kell létezni piramis hegyeknek és magyar rovásírásos emlékeknek. Ha ez a feltevés sorozat igaz, akkor már talán nem is meglepő az a tény, hogy a Nyitra és Pécs közötti távolság hasonló a Pécs-Visoko közötti távolsághoz.    Érthető, hiszen mindhárom fontos lelki központ volt az ősi időkben és a köztük lévő arányos távolságnak is jelentősége volt az áradó erdők hatáskifejtésnek szempontjából. E helyek nem csak erő közvetítő állomásként működtek, hanem maguk is erőfejlesztő központok voltak, mondanánk úgy is, hogy erő telepek. Részeit képezték annak az energia hálózatnak, mely az egész Kárpát-medencében és annak környékén működött. Ez az erő rendszer, illetve ennek egyenletes, folyamatos működése biztosította hazánk egész területének összhangját. Ez az összhang kiválóan alkalmas volt alkotó, építő gondolatok kifejlődésére és hatalmas szellemi és lelki műveltség kialakulására. Ezen a területen elődeink sok-sok évezreddel ezelőtt-az égiek segítségével-földi mennyországot tudtak létrehozni. Nem véletlenül mondták, hogy Magyarország - Tündérország. Visoko ennek volt déli végvára.

Az említett erőhálózat az egész Földet beborítja, de nem mindenütt  egyformán nyilvánul meg. Több tényezőt kell figyelembe venni; ezek közül talán a következő négy a legfontosabb egy-egy területet vizsgálatánál:

1. Földrajzi fekvés,
2. Földtani szerkezet,
3. Évszakok (időjárás),
4. A hely lakosainak szellemi és lelki állapota.

Az áramló erő és egy területen létező élőlények között kölcsön hatás áll fenn, tehát befolyásolják egymást.Az áramlás szempontjából fontos tényező a föld szerkezetének összetétele. Vannak jó és kevésbé jó vezető kőzetek, rétegek. Bizonyos ásványok, kristályok fokozzák a kedvező hatást. A Magyarország alatti kristálymezők különlegesen jó körülményeket hoztak létre.Tárgyilagosan gondoljuk át azt a sok különlegességet amivel népünk hozzájárult a jobb emberi élet megteremtéséhez. Merjünk gondolni hazánk és népünk különlegességére. Merjünk gondolni végre a magyar termékek kiváló minőségére. A magyar búza mindig világhírű volt. Gyümölcseink: alma, körte, szilva, sárga barack, őszibarack, szőlő, dinnye stb. mind kitűnt ízével zamatával. Sorolhatnánk boraink kitűnő minőségét is.    Gondoljunk a magyar állatfajták kiváló tulajdonságaira. Elég, ha csak felsorolunk néhányat: puli, komondor, kuvasz, vizsla, kopó, pumi… emlékezzünk, hogy mit mondott az öreg pásztor: „ A puli nem kutya, az puli!” Aki valaha látott szürke marhát az tudja, hogy ritka, különleges lényeket látott. Birka fajtáink, malacaink, lovaink kiváló tulajdonságai mindenki előtt ismeretesek. Szellemi termékeink, találmányaink sorra gazdagítja az emberiséget. Magyarországról kikerült nagyságok, tudósok, zeneszerzők, építészek, orvosok stb. az élet szinte minden területén kiemelkedőt alkottak.Gondoljunk sportolóink kiváló, áldozatos helytállására. Csodákat műveltek minden lényeges sportban.    Népdalaink, népművészetünk, énekeseink tették szebbé a világot. Festőink, szobrászaink halhatatlan alkotásai ma is méltó követi népünknek. Mindezek létrejöttében, kialakításában sok tényező játszott szerepet, származástani és egyéb feltételek mellett ott van az a csodálatos hatású erőtér is, amellyel történelmi Magyarország területe és a Kárpátok környéke rendelkezik. A magyar megújulás kérdése elsősorban lelki és szellemi. A saját magunk (valódi énünk) megtalálása, fejlesztése, az Isteni Úton való haladás, valamint a magyar testvériség megteremtése vezet egy jobb jövő felé. Ez a felemelkedés útja. Ezen a téren irányt mutat ”Atilla király üzenete” (mely megtalálható a Magvető időszaki kiadványunk 3. számában.)        

Hagyományaink megismerése, eltitkolt történelmünk feltárása segíthet megtalálni önmagunkat. A visokoi lelet csoport is része lehet ennek, ha az itt összefoglalt feltevés sorozat helyes.    Tárgyilagosan kell foglalkozni a kérdéssel és az igazság előbb-utóbb kiderül. Még beszélni kellene a piramisokkal kapcsolatban a Kárpát-medence és környékének arany-koráról, mely sok ezer évvel ezelőtt ejtette ámulatba az akkori világot. Ezen a földön testi, lelki és szellemi összhangban éltek az emberek - hosszú-hosszú életkort. Ahol nem ismerték a bűnözést, s ahová idegen halandó nem juthatott be. Erről a kérdésről most csak annyit, hogy ennek a szent földnek lakosait ők ”áldott népnek”, „boldog népnek” nevezték, akik az Ister folyó mellett laktak és Herkules eljutott hozzájuk. A régi görög nyelvben az áldott, a boldog kifejezésre azt a szót használták, hogy MAKAR. Ilyen nevű nép csak egy létezik a Földön…    

A visokoi piramis-hegyekről messzire látni tehát nézzünk, vizsgálódjunk és végre lássunk is!

Orosz László