trianonpalota.png

A magyarság elleni összeesküvés színhelye : a Párizs környéki Trianon palota.

trianonterem.jpg

 

000

 

Honosításhoz ezt adta le egy kérvényező !

Kérvény

Alulírott magyar állampolgárságot kérek.
Nem vagyok szerb, román sem német,
Itt Erdély szívében, Marosvásárhelyen élek
Itt ahol nap mint nap fogy a magyar lélek.

Valamikor régen, amikor születtem
Magyarország volt a szülőhazám nékem.
Mások döntötték el hovatartozásom
Egy Párizs melletti béketárgyaláson.

Átjöttek a hegyen sunyi, szolga népek,
Kik a magyar földön piócaként éltek,
S amikor legutóbb csatát vesztettünk
Áruló férgekként fordultak ellenünk !

Így került szép hazám tolvajok kezébe,
Az árulóknak ez lett búsás fizetése !!
Szeretnének minket ma is kiirtani !
Mert az ellopott javakat vissza kéne adni !

Remélem és hiszem, fordul majd a világ !?
Fog még nyílni nekünk sok-sok színes virág !
Nem lehet, hogy a Sors mindig verjen minket,
S állandóan nyaljuk vérző sebeinket !

Százszor megfizettük a reánk rótt adót,
Amit a balsors vállainkra rakott !
Nem voltunk nem leszünk szolganemzet soha!
Eljött az idő végre : mostan vagy soha !

Mély álomból lassan felébred a nemzet,
Vezetőink ezért nagyon sokat tesznek !
Egyszer, majd egy napon feleszmél a világ
Hogy kinek jár a tövis kinek a virág !?

Vár reánk a szép, nagy, közös Európa;
Határait védjük évszázadok óta !
Nyugodtan élhettek benne a nemzetek;
Megvédték őket vitéz magyar kezek !

Te szép Erdély ország, mikor leszel szabad?
El kéne már űzni a kakukkmadarakat !!!
Te aki egykor sasok fészke voltál
Ily szomorú sorsra miért is jutottál ?

Te vagy a magyarok igazi bölcsője,
A magyar nemzetnek voltál megmentője !
Elkerült minket a török veszedelem,
Itt mindig magyar volt minden fejedelem !

Nem kedvezett nekünk a huszadik század,
Elorozták tőlünk gyönyörű hazánkat !
Egy kakukknemzetség sunyi, lusta népe
Árulásért kapta hazámat cserébe !!

Lett is üldözése itt a magyar szónak,
Sokan letagadták, hogy magyarok voltak.
Mások meg elmentek új hazát keresni,
Idegen hazában sorsunkat siratni.
 
Én aki maradtam nagyon szépen kérem !
Magyar állampolgárságom adják vissza nékem !
Ígérem az leszek aki eddig voltam,
Én magyar maradok - itt az ősi honban !!

Varga Ferenc

 

000.png

 

karpatokon.png

 Alföldi Géza

Az éjszakában árnyék imbolyog.
A szívek mélyén rémület bolyong.
A kísértőkkel megtelt utakon
Itt kint kódorgok, kigúnyolt bolond.
(…)
Romok, mi tegnap templom s tornya.
Kidűlt-bedűlt falú házak során,
Hol feloszlóban Hit s a Becsület,
S a ráhajigált sárréteg alatt
Rozsdásodik az öreg Feszület,
Topogva megyek háztól házig,-
Léptem zaját sírásnak hallani,-
Keresem, hogy van-e, aki él még,
Ki rám figyelne, van-e valaki?...
Keresem a magamfajta, „őrült,
Átkos bolondok” néma seregét,
Ki megérti a felzokogó szívem
Társkereső, lenézett énekét…
 
Hirdetem, hogy nincs más mentség,
Pajtás, hiába szó, a kenetes szavak,
Hogyha mi magunk nem szakítjuk fel:
Hát ez az éjjel fel sosem szakad!
Hiába itt a talpnyalás, Fiúk,
Feszes vigyázzban úr-nagyok előtt,
Talpalattal nem lesz nagyobb kertünk, 
De nagyobbak a néma temetők!
Lehet, hogy más visszaadja házunk,
De rendet benne csak mi tehetünk;
Ígérettel telve a padlásunk,
De attól nyugton éhen veszhetünk!
Bús politika, reális igék…
Hiába minden, udvarló szavak!
(…)
Történelmet a merészek írnak,
És nem óvatos, szürke duhajok!
Férfi kell itt, nem fecsegő asszony,
Kréta-papíron síró kérelem!
(…) 
Bolond álmok égnek a szívemben:
Ötszáz férfiről, aki mer s akar,
Aki eddig nem feledte még el,
Hogy mit takar e kurta szó: magyar!
Akad-e még, Fiúk, aki csöndben,
Vad, szótlan dühvel álmodik velem?!...
Ne mondja még, egy szóval sem talán,
Csak hallgasson, beszélni még minek…
-Isten is hallgat, és mégis teremt,-
Csak gyűjtsétek az erőt, és hitet.
S ha itt a perc, eltűnünk szótlan,
Nem is marad meg egyetlen nyomunk…
És fent az égben, Csaba seregében,
Vagy a Kárpátokon majd találkozunk!
 
 
Szittyakürt, 1993. január
 
 
000